Virágzó barackfák között sétálok,
óvatlan rigók a mellemre ülnek,
mint a télben elporladt, holt világok,
sárguló könyvek, felszáradó könnycsepp.

Ne piszkítson bele saját fészkébe
de persze a fészket a piszok tartja,
sokan nem tudják, hogy a guanó
a szedett anyagot, hogy ragadja.

Régi elvem:
bánat ellen
kell a versem,

Itt van, megjött Április.
Nézd mi’ huncut, mily hamis.
Virágban a fáknak lombja,
A nap tüzét egyre ontja.
Hej, de lehet még fagy is.

Eladó a menyasszony,
száz forint az ára!
Kiabált az almafa
a cseresznyefára.

Csupán  három
egem maradt, 
de minden színükben 
mosoly ragyog.

Köszöntelek Április!
Tavasz szép leánya
Virágba öltöztél
Menyasszonyi ruhába

Ma korán reggel mire ébredtem?
Azt hittem, álmomban eltévedtem,
valahol az utat elvétettem,
s a látványtól kissé elképedtem.

De ne gondoljátok, hogy bolond vagyok!

Ünneplőben a természet,
a szépsége megigézett,
virágmintás rajta minden,
kacéran lép, szinte libben.

 Én már érdek nélkül szeretem a nőket:

elnézem az utcán, a tereken is őket,
amint kis fruskaként fecsegve libegnek,
vagy mint Holle anyó, fáradtan lihegnek –
örök Évái egy elherdált ligetnek.

Miért kérdezik minden szavamat,
hamu tán az ami még megmaradt,
naponta lenyelem hideg szavaikat,
józanság egy-két fejben tán akad.

Vajon lesz-e álomból valóság,
ha messze száll a kínzó gyötrelem,
s minden rosszat, mit a múltban mondtál,
majd elmossa a gyógyító jelen.

Mi a mese tanulsága?
Süket, néma, vak és sánta...

Honfoglalást tanítottak nekünk régen
De az igazság kibontakozik szépen
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért!

Velem vagy régen, ismeretlenül,
érzések zúgó villanásában.
Szemednek tükre kínlódó vágyban
ott a Dunánál habokba merül.

Maroknyi szénpor, kis meleg belül.
Lopott fa, fénye: hinni csodákban,
de hideg a kéz, nem szorít bátran.
Valaki zenél, sírva hegedül.

Álljunk meg egy rövid szóra:
nem stimmel itt valami!
Ne üljünk föl döglött lóra –
be kéne már vallani:

Palacsintába töltött 
tavaszi napokkal 
kecsegtet a holnap
ananászos csirke
száll a tányér felett

,,Írjak?- Ne írjak?"
Kérdezted magadtól régen
Magyarország osztozott a dicsőségben
Verseid üzennek nekünk az utánad jövőknek
Írni kell,erőt adni a jövő nemzedéknek!