k 04/11/17
somogybarcsirimek-.
Akinek néha toll is van kezében,
írhat körmönfontan keményen,
vagy fogalmazhat szerényen,
hogy senkit meg ne sértsen.
|
Az idő bennünk: kés a vajban –
legyetek erősek, ha baj van!
|
h 04/10/17
somogybarcsirimek-.
Parasztkocsma már ősöreg
benn pár szomjazni vágyó,
majd betért ide a nyáj őrzője
emberi beszédre hírekre áhító.
|
h 04/10/17
Bársony Róbert
Itt várok ismét Rád
Ahonnan a vonat sem halad tovább
A hatalmas erdő szélén szakadékok közt
Erre mókus és madarak mozdulnak csupán.
Az ablakodból kitekintve, pókhálót lehalászom
Óriás fák közt sárgarigók járnak
Párkányod alatt bordó-kék és sárga-fehér kis virágaid nyílnak
Mindenfelé illatos ibolyák kéklenek és fehérlenek körbe.
|
v 04/09/17
Dáma Lovag Erdő...
Virágvasárnap van
Nyílik száz virág
Názáreti Jézus gondolok Rád!
Pálma ággal ment a nép eléd
|
Áprilisi ragyogás bontogat rügyeket,
Virágba borulnak mind a kertek.
Gyümölcsfákon méhek zümmögnek,
Édes illat száll fel, és éled az élet.
|
Egy borongós novemberi nap volt,
Ami úgy telt, ahogy mindig szokott.
Anyám még az istállóban dalolt;
Ám az este egy új csodát hozott.
|
Anyám azt mondta: pogány vagy fiam,
s ez fáj nekem, mert hitem gúnyolod.
Anyám, az én szívem is úgy dobog:
egy ütemre élünk mindannyian.
|
szo 04/08/17
somogybarcsirimek-.
Megjelölöm azt a pincét
ajtajára oly jeleket írok,
tagadjátok meg a fagyot
szerelemről bórról szóljatok.
|
szo 04/08/17
Dáma Lovag Erdő...
Ó én szegény hazám!
Már megint nehéz súlyok
Húzzák vállaid !
|
p 04/07/17
Dáma Lovag Erdő...
Emeld fel a fejed!
Szent István népe
Hazámnak,
Kárpát-medencének
|
Úgy állnak ott árván e megkopott falak,
Mint ki már rég halott, vagy tán halni készül.
Száz esztendő súlyát nyögik az ég alatt,
Nagy mogorván, mélán, minden könnye nélkül.
|
Az áprilisi földbe mélyre elásom
haragom, bánatom, kicsorbult fegyverem,
letisztítom rút, csatakos csatabárdom,
csak béke jöhet tovább az úton velem.
|
Ki vagyok? Senki!
Nyalogatom sebem,
elmorzsolok egy könnyet
megfáradt szememen.
|
cs 04/06/17
Lénárd József
Vád és nincs alku. Az Úr szenvedésében
benne vagy te is. Nem menekülhetsz.
Könny, kendő, Veronika, s a kereszt. Visszük.
|
Egy hóbortos festő
szökken be a kertbe,
mikor a Hold feljő:
mindig éjjelente.
|
cs 04/06/17
somogybarcsirimek-.
Mikor sorra teltek boldogan
az aranyragyogású nappalok,
ki gondolt akkor rosszra bánatra,
hogy feketék is lesznek napszakok.
|
cs 04/06/17
Dáma Lovag Erdő...
Lelkemben szól még a szerenád!
Ifjúságom szép napja
Szív örömét a dal visszacsalogatja
|
cs 04/06/17
Bársony Róbert
27 éve várlak vissza, de többé nem jöhettél,
Elragadott valami átok, így látom már, hogy az élet valóban véges,
Elengedni Téged mégsem vagyok és sosem leszek képes.
|
sze 04/05/17
Dáma Lovag Erdő...
Vándormadárként útra kelek
Felszállok visznek a fellegek
Szét nézek az elterülő tájon
Velem jöhetnél, szíved ne fájjon
|