Csak játék az élet, nevetve fut tova,
Akár daltól ékes, szerelmes gondola.
És álmokat cipel…
És ha van kivel,
Megosztja örömét, mely’ nem lankad soha.

A nap hajnal sugara
Ébresztette az alvót
A fákat sűrű ,fehér köd lepte
Csend honol most a völgyben
Aludt a lent ,köd ült fölötte

Nincs formája, se színe, se illata,
benne él az elfogadás utáni vágy,
égető az éhe, kell mint a víz, lágy
kenyér, a lét méltóságát adja.

Eljön az este,
Nem jön az álom,
Várom a csendben
Égi varázsom.

Keserves idők köszöntenek a világra!
Egyik holló a másik szemét vájja
Uralkodik már a pénz ember millióin

Századokkal nézek szembe:
Ablakából, látom, kinéz,
Ágotáért epedezve,
Bús szemekkel Zádor vitéz.

/Bem apó,Petőfi Sándor és a többiek/
Ott harcoltak legjobbjaink
Akkor még hazánk földje volt!
Ott haltak meg hős fiaink

Hol Kárpátok bérce
öleli hazánkat,
sziklák közé szorult
szívszorító bánat,

                            Feleségemnek

Földön futó aszfaltcsíkok –
vágott sebek rácsa:
búzaföldek, szőnyegrétek
fulladnak fohászba.

Álltam a hegy tetején
Ragyogott a nap az ég közepén
Balaton kék vize terült elém
Vitorlások fodrozták a habokat büszkén
Ó mily nyugalom szállt a tájra

Lábuk nőtt a bútoroknak,
repülnek tarka szőnyegek.
Táncol az asztal, forognak
a székek: házi körmenet.
Mállott múlt folyik falakról,
pókhálót ejt a mennyezet,
megfakultak nyers szavaktól
a színek. Hajszálereket

Nyissatok ki minden ajtót –
nyomomban a bitang hajtók:
rám vadásznak, engem űznek,
vízbe löknek, vetnek tűznek.

Még fiatal lelkesedéssel
Bejártam szép országaid
Láttam mit alkotott az ember
Szép templomaid,milyen volt a hit

Mielőtt..

Folytonos metamorfózis

Mielőtt ítélkeznék, rosszat mondanék
Másokról, magam kell előbb lelepleznem,
Úgy is látja az Istenem és az nagy ég,
Mily terhek nyomják a szíven és a lelkem.

Önzésem, közönyöm és a hiúságom
Szándékom ellenére utamat állják,
Terüljön minden jóval az én asztalom,
Közben hallom a lelkiismeret vádját.

Komondor kutya csahol
Tanyák hűs ölén
Vigyázza a tanyát
Nem ismeri a jövevényt
Oly kietlen ,csendes most a puszta
Égető naptól,visszahúzódott a kutya

Százszor hagytalak el,
Mégis visszatérek!
Visszahozott hűség és remények
Járom a világot,s országot szívembe veled
Bár merre visz utam ,nem feledlek!

a tengerből egy csepp, véletlen, 
ahogy e világra érkezel
a mindenséggel, mint a porszem
egybeolvadsz, az ég őrizzen...