Megremegett a festő keze,
ahogy a víztükröt festette,
vagy a szél borzolt fodrokat,
lett így a táj mosódott tükre.

Dalolj nekem te kismadár,
az újra lomba zöldült faágon,
alatta majd egy kis katicabogár,
rászállva pihenni fog a vállamon.

Pátosszal írnék rólad
Adventem...

Begyújtottunk a kandallóba
Hideg idők járnak
A kis unokáim a Télapóra várnak
Nagy izgalom, a várakozás
Mesét mondok ami csodás

Télapó megigazgatja szakállát
Ideje már elindulni
Gyerekekhez útra kelni
Kikészíti a szánkóját

Most már mindenki szeret Téged
az életed halálod így kerek

Hát legyen a vers szabad!
Amerre akar, arra szalad –
ne legyen kötött az istenadta:
nyitott az ég, s a vers alatta.
Ne álljanak a sorok vigyázzba,
tömböket minek alkossanak?
Hogy jegye legyen a strófája,

Gyertya lobban 
Advent vasárnapján
Szívünkben hitünk lángja ég
Várjuk a gyermek Jézus ünnepét

Harang kondul szép a hangja
Templomba hív áhítatra
Advent napján,szíved vizsgáld
Szóljon Istenhez hittel imád

Imádságot mondj hitünkért
Családunkért,nemzetünkért
Legyen ünnep minden napod
Gyermek Jézust így várhatod

Télapó jár a kert alatt.

Korán keltem útra,
épp hogy pirkadott,
ott a horizont fölött,
csak sejtettem a Napot.

Hej, Magyar, mért bánkódsz, mért sír, mondd a nótád?
Mért hull könny szemedből, ha vigadsz is, csalókán?
Mért sírsz, hiszen az ég még mindig ugyanaz,
S amin lépsz, e föld magyar, s ezred éve az.

Decemberi éjben kigyúltak a csillagok
Milliói fényük ragyog,csak ragyog
Hold is felvágtatott
Göncölszekérrel az égre
Pitvara fénylik, hideg fénnyel
Azt mondja a fáma
Hideg szél lesz másnap
Ha nagy pitvara van a holdnak sugarának
Szél hozta a hideget, tombol jókedvében
Hajlongtak a fák, sírtak az ágak

Nyílik szét a gesztenye,
vagy diónak zöld burka,
itt van a színes őszünk,
hát beköszöntött most újra.

575575

Imbolygó utak fel a domb tetejére.
Ajtó, s mögötte boltíves pince.
Hordó a gyomra benne fürt verítéke.

Erre-arra is van présház Tokaj bora
lélekemelő, szunnyadó erő.
A tiszta pihent óbor sárga színében,

táncot kísértet a hangos kóstolgatás.
Bekapott mindent a pince szája
Elalélt ki nem bírta s bor lett a párja.

Jöjjetek sötét, decemberi éjszakák
át néptelen tereken és utcákon,
egy-egy ablakban imbolygó fény, félénk láng
pislogja közeleg már a karácsony.

Ilyenkor vénen újra kisgyerek vagyok,
csomagomat várom és az üdvömet,
már belém fészkelték maguk a csillagok,
körém rakom, mit az év összeszedett.

Elbúcsúzott az ősz, levél ruháit levetette
Álmosan kel fel a nap, nincs kedve
Hűvös hideg napok járnak
Búcsút intenek a tegnapi napsugárnak

Apu!
Egy éve kinyílt a kapu,
s Te átlépted a csendet
a mindenség felett.

Mint egy ronggyá alázott,
kidobott molyos nagykabát,
amit valaha büszkén hordtak,
ám megalázták egyszer sorsát.

Adjatok a szegénynek!
Egy tál meleg ételt
Takarót, ruhát
Szobát fedélnek