Tegnap még borzalmaktól volt hangos a világ…
Nem vágytam kilépni, békés volt kis szobánk.
Madárfütty csalogatott; burukk , burukk– szól rá,
Csivít-csivít; nyitni kék, pitypalatty és zenél a táj.

Orgonák illatában
eső zongorázik,
a felhőkön túl is
mosoly fakad,
zümmögő réten
bogárka ébred,
nézi ahogy 
a szellő szalad.

Így esett, megtörtént réges - rég egy gyárban,
ahová dolgozni, még ifjúként jártam.
Beszorult egy tengely, kalimpálva rángott,
hajtókerekéről ledobta a láncot.

Nem hiszel Istenben és e hited mellett
tűzön-vízen át is keményen kitartasz?
Várjunk csak – te hiszel! Hogyha hitre tellett,
a vallásos ember mi elven siralmas
fennkölt tenmagadnak? Logikai bukfenc,

Kakukk madár!
Mondd el szépen
Hány tavaszt
Jósolsz nekem?
Tavasz után jön-e nyár?
Mennyi ősz,s tél vár?
Kakukk madár
A lombok között
Megszólal úgy köszönt

Elültetted kis virágod
oly sok-sok évvel ezelőtt,
óvtad, védted, ő volt álmod,
és ő csak nőtt, és egyre nőtt.

Tréfát űz velünk a megfoghatatlan gyors Idő:
félresöpri a szabályt – mindig felfelé kerekít.
Egy neves naptári fordulóból már másnap kinő

Ébresztő,ébresztő!
Fakopács kopogtat
Ébresztő hétalvó
Hasadra süt a nap

Ébresztő,késő van
Útra kell kelni!
Sárga rigó fütyüli
Ideje felébredni!

Az ő nyája sosem fut legelőkre,
nem kíséri, s vigyázza hű puli.
Szürke szamár sem csenget előtte –
ez összevetés rangon aluli.

Aludj el, óh, gyermekem,
énekelted sokszor,
s nem akartam elaludni,
hisz játszani oly jó.
Most aludnék karjaidban,
a rossz gyerek ki jó lett,

Álmomban is egyre gyakrabban látogatsz jó anyám;
Emlékszem, midőn a tavasz  szépségeiben ,
Madarak csivitelésében, az erdők zenéjében,
Virágok , bokrok színes világában sétáltunk veled…
A természet szépségeit imádva  jártuk: Te és  öt gyermeked.

Akik boldogan hallgatták
Gyermekük első szívverését
Vigyázták minden kis rezdülését
Értették gyermekük üzenetét

Nekem már nincs anyám,
s neki sincs gondja rám.
Persze – emlékezet!
És ha nem létezett?

Megszólítottál: mint a bizánci császár,
ki segítséget kért Orbán pápától.
Alma virágát, nehogy lefestegessék,

Hat fekete bivaly –
       rossz lelkiismeret,
földöntúli, sötét,
       könnytelen menet -

Madárka száll a víz felett,
szél csücsül a fán,
a tavaszt is kifecsegi, 
mint a tulipán.