...magunknak, s a csendnek...

Fehér hótakaróval köszönt az ünnep
Lelkem csendesen ünnepelt
Téli nyugalom szállt a tájra
Nehéz hó pihent a fákra
Az ember csodát várta,várta
Hogy eljön a Karácsony éjszakája

Az évek csontkeze lassan felém nyúl,
csak pereg előttem hónapok neve,
mert olykor szelíden máskor meg vadul
tör rám a testem, de megküzdök vele.

Minden Advent négy vasárnapján
Négy kis angyalka égből leszáll,
Vékony, karcsú, halvány alakján
Megtörik a fény, s lopva megáll.

...ecce homo...

Kétezer és néhány éve, hogy napkeleti bölcsek
Reménycsillag ragyogásban csodát jövendöltek.
Mentek, hittek és jártak a csoda nyomában:
Valami nagy békességnek szívbe ható feltámadásában.

Maglócán egy kis faluban
Élt az én nagyanyám
Virágtól illatozott háza,kertje
Emlékeim visszahoznak ide

Az öregedésnek is van balladája,
Ne gondolj a holnapokra csak a mára,
Weöres Sándor és az okos Füst Milán,
Olvastam tőlük, ez volt az én nagy hibám,
Ők is panaszkodtak, hol itt fáj, hol ott fáj,

Nekem az Adventről most csak ez a történet jut eszembe, ... a szeretetről... és az emberségről. Fogadjátok szeretettel.

A Különös jelenés története

Prológus

...a szíve néha megszakad...

Harangoznak a templomban
Szól a harang hangja
Karácsony van, Jézus születése napja
Gilling-gallang szól a harang
Nagy fényesség támad
Fehér lepel ,hó takaró
Üli meg a tájat

Elsőbbséggel adtam fel,
hogy még odaérjen,
kérlek segíts, hogyha tudsz,
nincs is más kérésem.

Adventi gyertyaláng imbolyog előttem,
egyedül maradtam, csak ő mesél nekem,
reménytelenül reménnyel várakozom,
folytatom éjjelem és szürke nappalom.

Gyújtsd meg az első gyertyát! Adventi ima 
hassa át lelked. Édesanyádnak 
szerető könnyeiddel kezét csókold meg!