Bármit teszel, vagy bármit nem teszel,
Lehettél jámbor, vagy vad szörnyeteg,
A Fény már örökre ott van veled,
És majd te magad is csillag leszel.
|
ZÚZMARA s köd terpeszkedik
a hideg, téli ugaron,
csak a FENYŐ nem fázik már,
védi a csend és nyugalom.
|
Fülét hegyezi,
Farkát csóválja,
Magát legyezi,
Lábát lóbálja.
Mit adsz, megeszi,
Csendben csócsálja,
Szavaid lesi,
s így meghálálja
gondoskodásodat.
|
k 12/22/15
Juhászné Bérces...
Gyertya lángja hívja táncra,
csillagot szór sziporkázva,
üveggömbre, fenyőágra,
s közben mintha muzsikálna.
|
MINDENKINEK
Legyen a Karácsony védett boldog ünnep,
s a tavaszváró Új Év egészségesebb!
Még szundikál a hideg.
Telet bujtat a kabát alá.
Fázás útját elképzelt
szánok suhogják fájdalommá.
|

Fel kéne mennem az égre
hogy észrevegyelek végre?
Némán itt élek köztetek,
zihálva levegőt veszek
|
h 12/21/15
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a három királyok elindultak
Felragyogott a jászol fölött egy csillag
Égi csillag,fényes csillag
Hol a Messiás megszületett,mutatva az utat
|
v 12/20/15
Juhászné Bérces...
Csitulj világ, csendesedj,
Várd az égi kisdedet,
Ma éjszaka érkezik,
Pontban éjfélkor lesz itt.
|
szo 12/19/15
Dáma Lovag Erdő...
Csend az est homályában
Szívemre települ
Fáj valami ott legbelül
Ünnepre készülünk
|
Lassan kigyúl minden gyertya,
karácsony közeleg,
fehérbe öltözik a táj
|
A
fán
díszek
ragyognak
csillagszóróink
pompás fénye ad
bájos varázst e napnak
gyertya ég, csilingel csengő
nézd csak a gyerekek feszengő
s várakozástól kipirult arcocskáját
Angyal szállt le közénk, itt van végre
s szeretet költözik az emberek szívébe
|
Odakinn most a köd és a szürkeség,
Felette csillagos a fekete ég,
Benn a kis karácsonyfán a gyertya ég.
|
"A kürtőskalács egy szép nagy lyuk,
Tésztával jól körültekerve"
Érdekes e név, ezt mondhatjuk,
Vajon mért lett így elnevezve?
|
p 12/18/15
Dáma Lovag Erdő...
Lelkemben készülök
Kisded fogadásra
S mindig gyarlóságba ütközök
Irigységbe,kapzsiságba
Emberi gonoszságba
|

Ennek a napnak jó, hogy vége,
Mert egy kissé elfáradtam már
De mesze van még a hétvége,
Vajon a héten rám még mi vár?
A mai napom iszonyat volt,
Betegben bizony nem volt hiány,
Az idő szájból-szájba hajszolt,
Kísérte félelem és sirám.
|
 Lehajol hozzánk, s a szemünkbe tekint
a táj--azonnal a szívünkbe zárjuk.
Itteniek örömét, nyugalmát látva,
ránk ragad a boldogságuk.
|
Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, sír, könnyezik december,
tépi őt is szél, a fakadó fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.
|
h 12/14/15
Dáma Lovag Erdő...
Ó azok a szép gyermek évek
Egymás után emlékké szelídülnek
Mint öröm ,kacagás
Tanáraink és a kirándulás
|
v 12/13/15
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a csillagok ragyognak az égen
Azt nézem melyik hozzád vezet
Mikor a szél nyargal a falevéllel
Vele küldöm üzenetem neked
Mikor a felhő hullajtja cseppjét
|
szo 12/12/15
Mezei István
E versemet Schauta Endrének, kedves barátomnak, keresztapámnak ajánlom, aki még talán nálam is jobban szereti a szülőfaluját
|