Moccanatlan a csend,
és fent
valahol nagyon messze
csillagfényeket gyűjt
az este.

bort kortyolok és vizet prédikálok
iszákos leszek akad rá elég ok
közben közbeszerzek látványt építek
magamnak tőletek mindent megszerzek

Még egy szó a ,,Pesti Srácról"
/1956.emlékére/

Álmodni hívott az Isten,
gyertyafény ölelt a hitben,
a felhőkön bárányok ültek,
a jó lelkek mind összegyűltek.

56 indulója

Csoda e gyönyörű Beethoven nyitány,
mely áthullámzik a télies tereken,
forradalom, lendület, iram és talány,
e silány jelenben pátoszát keresem.

Az a Tizenhárom nap
1956.1O.23----1O.O4

Dalolnak az erdők,
búzakalász táncol,
hintáznak a felhők,
ott semmi sincs távol.

Te verőfényes októberi Budapest
Ereidben lüktet az ország
Láncait ledobva vonul a diákság
Éljen a SZABADSÁG !

Ki látta Őt az októberi ég alatt?
Ki látta az elesett hősöket ölén,
ki látta a gyermek arcokat,
a harcosok vérét az utca kövén?

Egyszer elhalkulnak bennem a dalok,
némán ragyognak majd a csillagok,
a faágakon gubbaszt az esti szél...
 

Ti soha, soha az életben ne ünnepeljetek!
Ti a fegyverek mögött, 56-ban ünnepeltetek,
és azóta is vérbosszút lihegve ünnepeltek
nemzetünk levert, szent forradalma felett.

1956.október 23. emlékére

Őszi fák közt ballagok
Elkísérnek ők,kicsik s nagyok
Ágaikat nyújtják az ég felé
Sóhajuk a lehullott leveleké

A fehér csendek megtalálnak,
az égbolton száncsengő,
az angyalok is játszanának,
virgonckodik a szellő...

Még szendereg bennem kicsit az élet
a zavaros csend mindig újra ébreszt
mintha már látnám a közelgő véget
hol csak sötét lesz se csillag se kereszt

Helye van az égnek,
helye van a fáknak,
eleitől fogva
minden imádságnak.