Április van, süt a nap,
délután meg hó szakad,
reggel fagyunk, vacogunk,
délben a strandra futunk.

Esik, fúj, majd villámlik,
fű, fa, bokor virágzik,
gyere elő télikabát,
oda a tavaszi varázs.

Április, te szélhámos,
mégis olyan bűbájos,
a világot megtréfálod,
várjuk már a búcsúzásod.

TM

Magasban fészek, ágakból rakott,
védelméből már sok ifjonc szárnyra kapott.

Napfény, ahogy lassan a tájra száll,
a fészekben már két szerelmes áll.

Oly gyönyörű fehér-fekete tollazatuk a kék ég alatt,
s ahogy piros csőrük néha szelíden,
mint édes csók, egymáshoz tapad.

Vártuk a tavaszt
itt van már az április
csalóka idő

Csodás április
cseresznyefa-virágzás
fagyos idő jön

Virágba borult
szép áprilisi tájban
havat jósoltak

2025. április 6.

TM

Álmatlan éjszakák,
elvetélt vágyak,
kihűlt ágyak,
vajúdó érzések,
üres tekintetek!
Hiányod ordít az éjszakában,
fekete leplével betakarnak az árnyak,
a vágy tombol, mint egy vad zivatar,
de már ő sem tudja, mit akar!
Hiányzik a kezed bársonya,
a bőröd illata,
a karod ölelése,
a csókod íze!

Összedobált szavakból
írom a versemet,
ne keress benne okosságot,
és semmi értelmet.

Unalmamban mindent,
mi eszembe jutott,
most egy kiskosárba
szépen beledobok.

Összerázom, kiöntöm,
rímekbe forgatom,
lesz, ami lesz, válogatom,
egy versben folytatom.

Mikor az almafa virágzik,
Édesapám te jutsz eszembe.
Almaágat oltottál,
Jó legyen termése.

Négy ágának, négy termése,
Négy virágnak más a színe.
Tavasz hozta, nyár érlelte,
Zümmögött a sok méhecske.

Minden év emléked hozza,
Mikor virágba borul az almafa.
Minden ágon méhek sokasága,
Emléked idéző szívem boldogsága.

Kérdés van bőven, ember mi lesz veled?
A gondolat is csapongó, keresi a választ,
visszhangzik, nem jön felelet,
csak még több kérdést áraszt.

Miért kérdezel, ha nem szól senki?
Miért vársz, tán nincs, aki meghallgasson?
A csend elnyel mindent,
táncol súlyával a mellkasodon.

Hol éjjel fátyol lebben,
s csillagok szórt fénye rebben,
osonnak lágyan, nesztelen
lidércek a halvány éjjelen.

Nincs földi léptüknek nyoma,
csak ha csillagport hint lábukhoz
a holdfény ezüst lova.

Titkos suttogásuk hallatszik a széllel,
mikor eljönnek hozzám minden éjjel.

Az erdő mélyén, hol zöld árnyék szőtt
puha mohaszőnyeget,
egy remete lakik, ki a csendbe költözött,
s a természet felett, mint öreg fa, őrködött.

Barátja a moha, palotája a tölgy,
szél a zenésze, s csermely a szava,
mitől dalol a völgy.

Szemében a múlt, mint őszi avar ég,
lelkében a béke, mint a hajnali ég.

Fűzfák árnyékában
csörgedező kis patak,
mint lányok hajában,
fényes szatén szalag.

Kavicsokat görget,
egyenget simára,
kanyarog erdőben,
lehull egy sziklára.

Falevél csónakot
ringat a tetején,
ahogy átfolyik
a fűzfák ligetén.

Böjti szél hűvösen suhan,
tavasz ébred, az égen sok felhő rohan.

Húsvét Ünnepén,
locsoló vödörrel fiúk járnak,
adnak vele hideg vizet minden lánynak,
kik sikítva kiabálnak.

Piros tojások sorakoznak szépen
hímzett kendők alatt, a fényben.
Nagymama mesél régi időkről,
mikor a locsolás,
olyan volt, mint ékes szokás.

Álmok tavában fürödtem én,
a szívem dalát küldtem feléd,
szelek szárnyán repült a dal,
remélem, megértésre talál majd!
Szívemből szól az én dalom,
neked küldöm, édes angyalom.
Álmok tavában úsztam boldogan,
velem voltál már gondolatban,
szívem csordultig tele szerelemmel,
a csillagok néztek le ránk szeretettel!

Rügy fakad minden ágon, fény ölel a tájon,
aranyszínű napsugár táncol a határon.
Csobog már a kis patak, a szél lágyan rebben,
illatok és dallamok szállnak a szívekben.

Zöldbe borul erdő, a rét is újra éled,
tavasz fest színt, hoz fényt, megújul a természet,
vidám madárdallal tölti be az erdőket,
melengeti a tájat s a fázós szíveket.

Először nagyon megleptél.
Felhívtál, imára kértél.
Azt gondoltam,
hogy nagy baj van.
Kérjük hát Istent
mihamarabb, gondolatban.

S te elkezdted, hallottam az éteren át,
„Az Úr angyalát”...

Mint sárga szőnyeg, terül el lágyan,
pitypangszirmok ezrei tündökölnek az aranyló nyárban.

A szél meglebben, s hirtelen beborul az ég,
szürke lesz, mi eddig gyönyörűen kék.

Elhallgatott minden, csend honol a tájon,
lassan megérkezik az áldás, hogy idelent életté váljon.