Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Vers

Cirka
Cirka képe

Jókedv

Rovatok: 
Vers

Hogy valami vidám legyen e napon,
a lógó eső lábát gyorsan elkapom,
felülök egy puha felhő tetejére,
körbenézek, hol is van a világ vége?

Táncolok a napsugárral polkát,
meghúzom a holdnak lógó orrát,
csillagokat dobálok a földre,
befestem az arcomat most zöldre.

Cirka
Cirka képe

Álarc

Rovatok: 
Vers

Ha sírnod kellene, akkor is nevess,
arcodra kemény álarcot növessz,
úgysem érdekel senkit a bánatod,
kárörvendők gúnymosolyát így nem láthatod.

Többen vannak irigyek, mint kedvelők,
hátad mögött kibeszélők, nevetők,
mutogatnak, ha nem figyelsz oda,
fordulj el tőlük, nem kell a sok ostoba.

Kedvesmárta
Kedvesmárta képe

Fütyülj rigóm

Rovatok: 
Vers

Fa tetején ül egy fészek,
Onnan szól egy madárének.
Madárének, zengd csak nótád!
Fütyülj Rigóm ágak lombján.

Beszélj, beszélj, igazat szólj!
Énekelj még a tavaszról.
Nincs szebb annál, hol virág nyílék,
Mezőn, réten fűszál ringék.

Kedvesmárta
Kedvesmárta képe

Tüzet raknék

Rovatok: 
Vers

"Nagy-nagy tüzet", hogyha raknék,
Vétket, átkot elégetnék.

Lángra vetném gonoszságunk,
Hamu lenne gyarlóságunk.

Leslie2016
Leslie2016 képe

Oázisom vagy

Rovatok: 
Vers

Honnan jöttél te szépreményű,
múzsalelkű nő,
kiért szívembe mártottam
megrészegült pennám,
hogy megírjam a világnak
vérrel és szerelemmel,
hogy szeret az Isten,
mert vagy nekem,
és imára kulcsolt kezekkel
lépkedek súlytalan.
Majd puha felhőpárnákkal
vetem meg ágyunk,
bár tudom, csak nézlek,

Leslie2016
Leslie2016 képe

Holdam

Rovatok: 
Vers

Pislákoló fénnyel
álmodik az este,
szerelmetes Holdját
már rég elvesztette.

Csillagtalan éjen
Holdját visszavárja,
elmerülne csendben
annak mosolyába'.

Csillagoknak táncát
vágyja minden este,
hisz egész életében
a szerelmet kereste.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Gyermeknapra készülök

Rovatok: 
Vers

"Lánc, lánc, Eszter lánc,"
Kis unokám mit csinálsz?
Hallgatom a meséket,
Túl az Óperenciára repítenek!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Ki lesz a következő

Rovatok: 
Vers

Háború dúl, kegyetlen háború,
Nem érdekli, hogy pusztul a világ,
Ki lesz a következő, kérdem,
Aki áldozatnak miattatok kiáll!?

Nem látjátok? a háború nem old meg semmit,
Csak pusztít embert, s mit ember alkotott!
Térjetek már végre észre,
S ne pusztítsátok el a világot!

Toldi Ibolya

Reggel

Rovatok: 
Vers

Itt vagyok. Megint.
Száműzve álmaimtól,
takarómtól megfosztva,
fájón, meztelen.
A látszatot még mindig őrzöm,
a reggelihez szépen felöltözöm,
szivárgó bögrém fülét
zsibbadó ujjakkal markolom,
és próbálom inni az életet…
de úgy érzem, hiába, 
hiába kapaszkodom…
Énképem morzsáit 
tenyerembe szorítva tartogatom,

Kovácsné Lívia

Veled

Rovatok: 
Vers

Csillagporos ösvényen sétáltunk,
kedvesem, Te meg Én.
Átölelt két karod féltőn
ezen a tavaszi estén.
Boldogok voltunk,
nem számított, mi volt a múltunk!
Nevetésünktől visszhangzott az éj,
a csillagok velünk kacagtak még.
A testünk szerelemtől égett
ezen az éjjelen,
s repültünk együtt a boldogságban,

Cirka
Cirka képe

Unokavers

Rovatok: 
Vers

Odovába készülök,
nagyfiú lettem,
zsebembe pár papírzsepőt
biztonságnak tettem.

Kaptam egy szép papust,
zende is van rajtam,
reggel még egy pingallót
elrepülni láttam.

Itthon hagytam a dendét,
megvárja, míg jövök,
mellette az efo
figyel rá, mert köhög.

Kovácsné Lívia

Haiku

Rovatok: 
Vers

Leszállt az este
karod testem ölelte
együtt repültünk

2024. május 23.

Cirka
Cirka képe

Emlékképek

Rovatok: 
Vers

Betolakszik a múlt, a jelent piszkálja
az elme mély bugyrából az álomvilágba,
minden sóhaj, minden újabb gondolat
tekeri az elveszített fonalat.

Az emlék, mely nem hagy nyugodni,
az éjszakát kergeti, hajnalig tud suttogni,
követeli, hogy hagyd el a jelent,
mert az neked semmit nem is jelent.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Lila akácokhoz

Rovatok: 
Vers

Május van, s ragyog az ég,
Lila akác nyílik a kertemben.
Virága gyönyörűszép,
Fürtjein zümmög a méh.

Ó, lila akácok, mily örömet adtok!
Bús szívemben a boldogság remél.
Remény, hogy szép a május,
Virágbontó gyönyörűség.

Szeretnék örülni,
Bús szívemmel felvidulni,
Természettel felújulni,
De mindez csak csalfa remény.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Fények, évek, élet

Rovatok: 
Vers

Fények gyúlnak a nagyvilágban,
Fényjelek észak, dél irányban.
Északi fény jelet adja,
Bajban van a világ, bajban!

Ország felett fényjelek,
Szeretet színes fénye eljött közétek.
Gyúljon szívetekben is emberek,
Egymást végre szeressétek!

Lina

Vallomás

Rovatok: 
Vers
Furcsa révülettel önmagamban
Halk áhítattal gondolok reád
Elmélyülve csendben gondjaimban
Jólesik most így, gondolni rád.
 
Magam vagyok, de nem fáj a magány
Az kell, hogy rólad álmodozzam én
Hogy szeretlek, te is tudod talán
És mindig jobban érzed majd, ne félj!
 
Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Kiteljesedés (Enikő – szócseppek)

Rovatok: 
Vers

Kiteljesedtél - mondják,
és furcsán néznek rám.

Messze nézek.
Elgondolkodom
sebbel-lobbal elsuhanó életemen.

Tükörbe nézek.
Árkok arcomon.
Erek dagadnak,
szeplők táncolnak,
ölembe ejtett, megfáradt kezemen.

Kiteljesedtem?

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Lélegzetvisszafojtva (Enikő – szócseppek)

Rovatok: 
Vers

Még álmomban is
a magány ölelt,
oly szorosan,
nem engedett lépnem,
lélegeznem,
csak ölelt,
már fájt,
nem ellenkeztem,
engedtem,
mert éreztem,
a magánynak is az fáj,
ami nekem,
hogy senki
nincs mellettem.

Kovácsné Lívia

Jó hogy vagy

Rovatok: 
Vers

Itt vagy velem, minden percben,
a hajnali pirkadat arcomat simogató csendjében,
a nap első huncut sugarában,
a madarak szerelmes dalában,
a tavaszi eső vetést növelő cseppjében,
a számban olvadó eper ízében.
Az életem része vagy mindennap,
ha látlak, szerelmünk szárnyra kap!
Én érted mondok esténként imát,

Cirka
Cirka képe

Fészek

Rovatok: 
Vers

Kicsi fészek eresz alatt,
benne sárga csőrök,
közelében faágain
ott ülnek az őrök.

Vigyázzák a fiókákat
gondos madárszülők,
a környéket, háztetőket
folyton felügyelők.

Dolgoznak és hordják
a finom eleséget,
legyen bármely kicsi a száj,
annál jobban éhes.

Oldalak