Hajnal pírja hasad bíbor fényében
Új nap virrad ránk felkelőben
Új reményt ígér ez a hajnal
Várok rád,csak hangod halljam

Már megint... és már megint csörög
Hívatlanul a telefonom.
Már megint... az asztalon zörög.
Felvenni? Nem! Azt nem akarom.

Hajózz ki velem most a tenger vízére,
Hol békésen ringatózhat csónakunk,
Hajózz ki velem az öröm szigetére,
Legyen hát végre egy békés hónapunk.

Szikkadnak a poshadt pocsolyák,
félre rúgom a nyálkás rögöt,
fogadom sorsomnak angyalát,
elmenekülnek az ördögök.

Történt egyszer, tán nem is olyan régen,
Los Angeles eldugott szegletében
Egy kiskutya jött e csodás világra,
Szemeit ő még nem nyitotta tágra,
Nem is tudta még, kegyetlen az élet,

Mint két tűzbogár, lassan kígyózott végig
Testemen a hideg, amikor először rám nézett
És égetett, mikor mély tükre barna szemének
Két szememhez érkezett.

575575

Oly jó az emlék Kihúzod a fiókot ,
s a talált fénykép újra átéli veled 
régi ifjúságodat. Nyúlj utána még! .

Édes hazám Magyarország!
Hogy is látnám szép kis orcád
Felszállok a fellegekbe,a kék égbe
Hova gondolatom repítene
Rólad verset éneklek,megfestelek:

Kávéval ébresztem
a reggelt

Csak ketten voltak. Gyermekük sajnos nem születhetett,
A szeretet volt a harmadik, ki velük élhetett.
Hetven hosszú, csodálatos év, mit együtt tölthettek,
És házasságot is már újból, másodszor köthettek.

Csillog a pára a hűs aszfalton
Rám ragyog fénye a fáradt napnak
Csendesen árad a víz a parton
Ellen nem áll már az áradatnak.

A kis kacsák mind kikeltek
Hosszú útra készülődtek
Mama oktat:
Vigyázzatok az úton
 

kacagni hívott a tavasz
a hegy kergette a szelet
miközben Dalí
katicabogár - álmot festett

A ráncos kőparton alga és moha,
vízsodrás ringatja belém a csendet,
a part, a dűne nyugalmam otthona,
a lágy csobogástól gyógyul a lélek.

Ablakomat befutotta a vadrózsa
Feketerigó fészket rakott  rája
Feketerigó lett annak lakója
Napfelkeltét rigófüttyel várja

Meginog a szilárd, a szoros fellazul,
Elbukik a tudás, ostoba lesz az úr.
Rettegő a bátor, emészti félelem,
Néhány arasznyira szűkül a végtelen.

Kis terület a jelenben,
Az örök és nagy végtelenben...
Édes Hazám.

Gesztenyefa gyertyái égnek
Fehér,lila fénnyel fordulnak az égnek
Tavasz van,csuda szép
Virágba borul fa,mező,a rét