Magot, ha elveted
Drága anyaföld befed
Csírába indul,szárba szökken
Munka gyümölcsét megleled

Bármeddig tart e véletlen élet,
naponta is felidézlek Anyám,
örök alkonyon és távoli végek
alján szültél, a semmi talaján.

A barátságnak minden szépsége, vágya,
kitaláció már? Sokszor illant,
„a teljesség részeként”, lassan, aprózva.

Rigó köszön az ébredő világnak.
Hintázva ül egy pattanó ág hegyén,
talán módja ez a vallomásnak,
talán titok, talán egy új költemény.

Távolban látod a domb tetején fénylő 
kápolna csúcsát. Imára hívja 
fáradt, emberi lelkek, párás, gúnyáját

Már nem ütöm hangosan a vasat,
és szűkülnek köröttem a körök,
a hajnalom csendben, halkan hasad,
az óramutató gyorsan pörög. 

Emberi elme
gondokkal telve,
súlyának terhe
lelkeden ül.

Csak a lényeget szeretem leírni verseimbe.
Mintha kezemet fognák a betűk,
s velük kutatom, hol volt az eredetük..

Uram! Elmondom csendben mi
fáj, mi zavarja bennünk az életet.
Már annyit imádkoztunk hozzád,
kerestük, vártuk a tőled jövő fényeket—

Megszólalt a kis pacsirta
Csip, csip csicsergi
Nem sokára itt a tavasz
Hangja hirdeti
Ugyan,ugyan
Vadgalamb felel neki

Kolduló királyként járok, bolyongok
az édes múltban, tarolt udvaromban,
de képek, kacajok édes illatok
szelíd elegye örökre velem van.

Üres tündöklés A múlt fénymaradéka.
Fáradt mélyedés, fuldokló ajkak,
esti madárcsicsergés, kapuk, s a zárak.

Ha visszanézek a múló időben
Mikor volt jövőképe az embernek
Léggömböket kergetett
A föld mely megmunkált
Barázdákról álmodik
Parlagon heverve termi a gaz virágait

Miről ír a költő ha eljön az éjjel?
Mikor a sóhajtás versenyt száll az széllel.
Lantját megmarkolja, abba kapaszkodva,
betűket ró inkább, mint sem hadakozna.

Fújd Krónikás trombitádat
Nagy a nyomor és a bánat
Kietlen tél fagyot hozza

Hosszú, barna haja, mint
lágy takaró fátyol borul
az asszony bánatára.
Könny csillan lefele néző
szemében—arcára csöppen,
halványkék ruhájára.

Csak egyszer rég volt Budán kutyavásár
napjaink szegényebbek az elvártnál
beteg nem vagyok tán csak pesszimista
de egyre hosszabb nő a várólista

TündérVölgyben
szivárványból van a híd