Bomba robbant bennem, hogy rám néztél,
Oly kedvesen s szeretve becéztél,

Az augusztus teraszán ülök
arról hegedül bölcsen egy tücsök
hogy a körforgás végtelen örök
lágyan ciripel szépen és halkan
ismerős kedves nékem e dallam

Fúj a szél, hideg támad
Eső esik, nincs kabátod
Te szegény, úton menekülő,
Más hazát reménykedve kereső

Cél nélkül, csak úgy barangolok. 
Hajamon szaltót vet a fény.
Magamnak már nem parancsolok,
Megyek az álom ösvényén.

575575 

Arany fodrokat festett ruhád szélére
a lenyugvó nap. Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény. Varrd rá szoknyádat.

Verőfényes napsütés volt,
Szikrázott fenn a kék égbolt,
Ketten ültek ott a padon
Egy szép júliusi napon.

Álom ring egy csillagon,
rád tekint az ég,
csöndre hajló utakon,
fény a mindenség.

Ó Istenem hallgasd meg fohászomat
Védd meg magyar néped,hű alattvalóidat
Mert elszabadult a borzalom pokla
Háborús fenevad zúdítja ránk kínokat
 

Süvít a szél nyugat felől
Álmodtam én szeretetről
Álmaimból felébredtem
Elfújták a szelek az emlékem

A kései prédikátor.

ballada

Virrad a hajnal, harmat szitál,
álmából ébred a táj.
Sóhajt a szellő, hajlik az ág,
felhőkben résre talál.

/ Csurka István költő emlékére /

Beköszönt az ősz ragyogó napsugárral
Mint,ha nyár lenne forró ragyogással
Szomjazó föld az esőt alig várja
Nyíljon még a mezőn millió virágja

Most a nyaram és őszöm között
Egy hang a szívembe költözött.
Talán egy távoli, halk zene
A telemnek előérzete.

Fecske madár útra készen
Dróton ülve gyülekez
Köröz még egy kettő a fészke körül
Szárnycsapással integet

575575

A születésnap évenként megkerült Nap 
útvonal fénye. Ott van a sok év 
dátuma egymásután. Mégis lesz hiány.

Kárognak a varjak,a fekete madarak

Mintha e föld gazdái lennénk mi még ma,
Kedves párhuzamok, édes ütközések,
Rózsaillat napfénybe szédülő élet,
De már fojtogat a magány szabadsága.