p 08/09/19
Bíróné Marton V...
Ballagott az unokám,
a nagyra nőtt Gáborkám.
Új ruha, cipő kellett,
mert a régi kicsi lett.
Átlényegült a lelke,
csakúgy feszített benne.
Bagoly virágcsokrában,
pogácsa tarisznyában.
|
Ha tehetném, vadvirágos rét lennék,
illatommal ölelném körül testedet,
zöld gyepágyamra fektetnélek,
őrizném álmod, s ott lennék végig Veled.
Ha tehetném, napsugár lennék,
lecsókolnám arcodról a bánat könnyeket,
addig nyújtózkodnék apró sugarammal,
míg megmelegíthetném a szívedet.
|
cs 08/08/19
Lénárd József
Térdeplő bokrok a tó fényéből nézték
tükörképüket. Visszaverődött
a sok képből a legszebb ki visszanézett.
Van oly zuhanás, mely sohasem ér véget.
Hajolj le érte, öleld, ajándék.
Mindennapi lehelet ott van Teérted.
|
cs 08/08/19
Bíróné Marton V...
Épít és rombol az élet eleget,
Sok ingertől, nem megy a szelektálás,
Idő sürget, kell a döntés, helytállás,
Ilyenkor oly sok mindent elfeledek.
Éjszaka csendjében alszom rá egyet,
Létrejöhet a tudatos rálátás,
Helyesen döntsek, kell a variálás,
"A csend úgy elvarázsolja lelkemet".
|
cs 08/08/19
somogybarcsirimek-.
Én véreim testvéreim, hozzátok szólok,
kívántok változást, vagy maradtok túszok,
hagyjátok e az alázást, gúnyt űzni belőlünk,
tűritek az labancot, ki van most közöttünk?
Ó, menyi sértett piszok de mindet legyűrünk,
még hiszik magukról, hogy ők a gyöngyünk,
higgyenek bármiben, boldogság úgysem adatott,
mert árulónak mindig csak a megvetés jutott.
|
cs 08/08/19
Marika Lovász
Szeretem, hogy ilyen szép vagy...
Szeretem, hogy fiatal vagy...
Szeretem, hogy velem vagy.
Szeretem, hogy veled hullanak a csillagok.
Szeretem, hogy veled nézek az égre...
Szeretem, hogy együtt szeretünk...
Szeretem, hogy együtt dobog a szívünk.
|
cs 08/08/19
Lénárd József
Még rakosgatom apró fényképeinket.
A kukoricás, az eltakaró
zörgő levelek fénye. Csukódott ajtó.
A fény kint maradt. Ami körülvett engem,
a durva deszka. Beárnyékolta
a meredek lépcsőt, fel, s a hold csak bámult.
|
sze 08/07/19
somogybarcsirimek-.
Virrasztó éjjel,
csonkig égett gyertyák közt,
keserű a szív.
Virrasztó éjjel,
lepke tévedt a lángba,
gyertya tovább ég.
Virrasztó éjjel,
zokogás a csendben, mit
sóhaj zárja le.
Virrasztó éjjel,
valaki már odaát
az örök csendben.
Virrasztó éjjel,
csillagok lettek társak,
odafenn mennyben.
|
Nekem van...
|
k 08/06/19
Bíróné Marton V...
Mámorító percnek élve
Önfeledten lelassulunk,
Egymás testét átölelve,
Már csókolózva táncolunk.
A szeretet áramlása
Telíti meg a testünket,
Lábainknak táncmozgása,
Csak kísérője szívünknek.
|
k 08/06/19
Bíróné Marton V...
Az elmúlt század közepén,
Szerelmes ifjú házaspár,
Boldogan élt az erdőben,
Otthonukban egy szép tanyán.
|
k 08/06/19
somogybarcsirimek-.
A te világod egy más világ,
de mivel nekem túl sötét,
én abban járni nem tudok,
vagy elfogadod azt a fényt,
amit odavinni én akarok,
máskülönben örökre kizárod
a felajánlott jobbító tudatot.
|
h 08/05/19
Bíróné Marton V...
Reggel felkelve, ha ablakom kitárva,
Friss levegő csakúgy ömlik a szobámba.
Ózondús levegő táplálja lelkemet,
Közben a kedvenc galambom megérkezett.
Turbékolva kérdi, küldesz üzenetet?
Ma anyák napjára kétfelé is viszek.
Egyiket sírjához, ahol teste porlik,
|
h 08/05/19
Bíróné Marton V...
Édesanyám ölébe vett és mesélt,
Kisfiam tudod, lovaskocsin születtél.
Kórházba menet egy forró nyári este,
Utunkon kísért a hold és tücsökzene.
Csillagos ég alatt születni talán szerencse?
|
Gyáva voltam ifjan, izmosan, erősen,
most, hogy már semmit sem veszíthetek,
nem tart vissza kétely, gátlás, félelem,
feltárom gyengeségem előttetek.
Mert könnyű élni szeretni frissen, üdén,
és fáradtan, megtörve mindez mily nehéz,
de régi önmagamat vissza nem kérném,
még tisztán látok mindent, nem remeg a kéz.
|
Egyszer élt egy szegény favágó. Nagyon szegény volt, pedig kora reggeltől késő estig vágta a fát az erdőben. Alig pihent valamit. Felesége kérte, ne dolgozzon olyan sokat, mert még belebetegszik, és akkor ő, mit csinál egy beteg emberrel. Van nekik így is elég bajuk, nehogy még patikaszerre is kelljen költeni a kevéske pénzecskéjüket.
|
h 08/05/19
Dáma Lovag Erdő...
Az éj leterítette subáját a földre
Kigyúlt sok millió lámpa fénye
Ragyognak, mint a csillagok az égen
Aludj el kicsi gyermekem szépen
Elült a zaj, elcsendesült a világ
A menny álom porát hinti rád
Mamád elringat kedvesen
Aludj el kincsem, aludj el szépen
|
h 08/05/19
somogybarcsirimek-.
Üzent éjszaka a csillagokkal,
felhők most nem takarták az eget,
elnézem mélázva csodálattal,
mikor itt már nem látni a végeket.
Vannak a pislákoló hunyorgók,
vagy épp a csillagképet alkotók,
arrább fenséges tejút húzódik,
ahova a csillagport széthintik.
|
v 08/04/19
Dáma Lovag Erdő...
Szép diófa nőtt a kertemben,
Áthajlott az ága a szomszéd kertjébe,
Lombja hűs árnyat adott,
Ősszel diót, s levele hullott.
|
v 08/04/19
Bíróné Marton V...
Esti csendben csillog a fény,
Kertemre érve tünemény.
Minden fűszál csillog benne,
Közé ülök, hogy pihenjek.
Elvarázsol a fény, érint,
Táncol velem fel az égig.
Lelkem, szívem boldog nagyon,
|