sze 08/14/19
Lénárd József
575575
Térdeplő bokrok a tó fényéből nézték
tükörképüket. Visszaverődött
a sok képből a legszebb ki visszanézett.
Van oly zuhanás, mely sohasem ér véget.
Hajolj le érte, öleld, ajándék.
Mindennapi lehelet ott van Teérted.
|
k 08/13/19
Bíróné Marton V...
Óceán vize kaméleont játszik,
Sima víztükrén kék ég színe látszik.
Távolban fehérlik hajóvitorla,
Partnál csipkézik, éltető víz sodra.
Ha az eget sötét felhő borítja,
Víznek felszínét szürkére fordítja.
Nagy hullámokat vet a viharos szél,
Minden élőlényben a félelem él.
Emberiség szívét mindig vonzotta,
|
k 08/13/19
Bíróné Marton V...
Halad az idő, fogy a távolság,
Sáros az út és nől a fáradtság.
Édesanya rójja az út hosszát,
Kezében ernyő, karján tele kosár.
Reggel nem hiába kelt fel korán,
Eladta a libát, nem gágog már.
Vett helyette annyi minden mást,
S szeretet mosoly villan át arcán.
Gondolata gyermekeinél jár,
Oly távol laknak a szélső tanyán.
|
k 08/13/19
somogybarcsirimek-.
Szavaimat széjjelszórom,
majd egy rostán átszitálom
égnek sötét kárpitjára mind,
így átrendezve feldobálom.
Válogassa, kinek van kedve,
hogy rímet hozzá hol keresse,
mert ha lelke fásult, szegény,
az verseimet ne szeresse.
|
k 08/13/19
somogybarcsirimek-.
Ecsetvonásokból
építed fel a képet,
színek varázslata
nyitja meg a teret.
Festék, ecset, vászon
vagy akár fatábla
lehet mind együtt
rímeknek tárháza.
Megkapó e látvány,
kitágul, bővül a keret,
lábad alá pipacsmező
terít vörös szőnyeget.
|
h 08/12/19
Bíróné Marton V...
Jézus az utolsó vacsorán felállt,
Apostoloknak kenyeret, bort kínált.
Vegyétek és egyétek, ez az én testem,
Igyatok bort is, ez az én vérem.
Honfoglaló hét vezér egy sugallatra,
|
h 08/12/19
Bíróné Marton V...
Lányka arca átszellemül,
szemét behunyja úgy örül,
kezében tart búzaszálat,
|
h 08/12/19
somogybarcsirimek-.
Szurokfekete a mostani esti éjszaka,
Hold nem világit, csillagokat felhő takarja,
Majd sötét leplét, így akasztotta rám az éj,
Nem csillog és oly szürke, Dráván a habtaréj.
Kőgátnál ülök, hallgatom víznek csobogását,
Drávába hajló fűzágak, üzenő suttogását,
Kövek közti hézagban, kluttyog a hullám,
Eszembe jut Klári, a kis medikuslány.
|
Hidd, el építjük, a hozzád tartozást. Már
mindenki izmos, erősnek hiszi
magát, de tudjuk, kell a kézfogás.
Amikor Isten kihirdette: "vízözön
bekövetkezik!", nem hitték rögtön
Nagy bárkát készítettek és védekeztek.
Együtt maradtak és túlélték az özönt.
Isten mosolya a túlélésben
Velük volt, és segített. Kezek kezekben.
|
v 08/11/19
Bíróné Marton V...
Gondolataim röppennek az éteren át feléd.
Mind leírni tollam és tintám nem is lenne tán elég.
Hogy emlékeinket meghagyta közös utunk pora,
Hála és köszönet érte drága nővérkém Ilonka.
Kicsik voltunk, nagy veszélyt hozott ránk az őszi viharos szél.
|
Azt hiszem, mindenki életében eljön egy olyan pillanat, amely más, mint a többi. Egy idegen egyszer csak feléje nyúl, megfogja a kezét, és megszorítja azt, vagy csak némán átöleli.
|
v 08/11/19
somogybarcsirimek-.
De kopár most itt minden,
tejfölköd üli meg a tájat,
ácsorognak a lekopasztott fák,
egykedvűen, unottan bámulják,
ahogy kis patak csacsogva csörgedez
az olvadó jéghártyák alatt.
|
v 08/11/19
somogybarcsirimek-.
Tegnap volt, nagyon tegnap még,
gyermekként mikor játszottam,
szerettem mesét, regényt olvasni,
könyvekből szép szavakat loptam.
Voltak barátaim lányokkal vegyesen,
de a sokból mára csak egy maradt,
ki olykor eljön beszélgetni hozzám,
hóna alatt kólás flakont szorongat.
|
szo 08/10/19
Bíróné Marton V...
Édes otthon olyan jó hely,
hol táplált édes anyatej,
ahol bölcsőmet ringatták,
életemet védték, óvták.
|
szo 08/10/19
Bíróné Marton V...
Balaton a mi tengerünk,
Nyáron mindig odamegyünk.
Nem kell nekünk semmi más,
|
szo 08/10/19
somogybarcsirimek-.
Nem tudom ma már kinek írjak,
gondolatokat kivel osszak?
Torz a világ széltében, hosszában,
tán hinni kéne mennyei csodában.
Ha lelkem ablakát csak
kissé résnyire megnyitom,
máris lesznek páran, akik
be köpnek a nyitott ablakon.
|
szo 08/10/19
somogybarcsirimek-.
Elhervadt a rózsa,
lehulltak szirmai,
messze mentél kedves,
nem tudtam búcsúzni.
Nem végleg mentél el,
csupán kis időre,
soknak tűnt vágyaimnak,
mire ölelhettelek keblemre.
Üzenet azért jött felőled
katicabogár képében,
hosszú út lehetett mögötte,
ahogy vállamra szállt éppen.
|
p 08/09/19
Bíróné Marton V...
Vácszentlászlón egyik háznál,
Zsófi nagy lány izgul, járkál.
|
p 08/09/19
Bíróné Marton V...
Ballagott az unokám,
a nagyra nőtt Gáborkám.
Új ruha, cipő kellett,
mert a régi kicsi lett.
Átlényegült a lelke,
csakúgy feszített benne.
Bagoly virágcsokrában,
pogácsa tarisznyában.
|
Ha tehetném, vadvirágos rét lennék,
illatommal ölelném körül testedet,
zöld gyepágyamra fektetnélek,
őrizném álmod, s ott lennék végig Veled.
Ha tehetném, napsugár lennék,
lecsókolnám arcodról a bánat könnyeket,
addig nyújtózkodnék apró sugarammal,
míg megmelegíthetném a szívedet.
|