Óvatos léptekkel jött a Tavasz
Mint, ha a természetben tündér járna
Varázspálcájával fákat, bokrokat megérintette
Rügy fakadt, s virágtenger körülötte

Ó Tavasz, remények hordozója
Felkelő napot az égre csalogatja
Ébred a föld, zöldell a vetés
Örül a szívünk, oly szép ez az ébredés!

A huzat becsapta az ajtót –
nagyot csattant: megint lóvá tették.
Pedig már annyiszor megfogadta –
nem hisz a mozgó levegőnek!
De az folyton le akarja venni
a pántjáról – ki tudja, miket súg neki?

       2018.04.07.  Cs.T.

A Gyűrű valódi értéke.

Megbecsülni mások munkáját:   "Ha mindenáron meg akarjátok ölni egymást az öcséddelk, kint csináljátok! Most tajkarítottam fel!"
Vallást: "Jobb lesz, ha imádkozol, hogy kijöjjön ez a folt a fehér ingedből!"
Az időutazás alapjait: " Úgy megcsaplak, hogy a jövő héten térsz magadhoz!"

Piramisok üzenete
5000 éves kőfelirat

Látjátok, hogy adják, veszik a koncot
Mielőtt lengetnétek a szent zászlót
Tükörbe nézzetek!
Becsület, az adott szó,
itt minden eladó!
Az országot vágóhídra viszik
nekik minden megbocsájtható?
Milyen mély sírba akarjátok ásni az országot,
hogy ne lásson a szemfedő?
Azután csend lesz benne,
s néma, mint az elhagyott temető!

A költőnél veszélyesebb az álköltő, a rigmus poeticus vandalicus, aki azt hiszi, hogy az, miközben nem. Gyerekkora kezdetén a balszerencse szemfüles kakukként becsempészte őt a költőfészekbe. Kikelése után, vagy még előtte, büszkén és ellenvetést nem tűrően lát neki pályafutásának.

A költő és az álköltő – Lengyel János humoreszkje bolondok napjára

A vágy nem a sajátunk - mi csak érezzük....

Az életkedv motorja a kétneműség....

Orvvadász a politikus:
mézesmadzag a puskája,
rá hallgatni nem praktikus –
bolond szelet fúj a szája.

Ó Jézus, Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet
Megváltsd a gonosztól az emberiséget

Éreztem, hogy Ő az – félénken kopogott.
Sejtelmes fény nyomta a csukott ablakot,
halkan zenélt kint a húsvétvasárnapi
szél és csak a csendet lehetett hallani.

1.

Kicsi nyuszi az erdőben
tojást festett az esőben
leázott a festék róla
kinevette őt a róka

Tépelődve, mégis elfogadva

Templomi harangok, nyelvüket vesztették,
kálváriadomb zengi, imádkozók gyászénekét,
sorra felidézik, Krisztus Urunk szenvedését,
érezzük itt közöttünk, de nem láthatjuk létét.

/ Húsvéti gondolatok/

Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke
,,Bocsáss meg nekik Atyám" !
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán

S az anya, aki elveszítette fiát
Zokogva hullt a semmibe
Összetörve teste, lelke
Fájdalomtól szakadt meg a szíve !

Nézd egy csokrot hoztam,
tavaszi virágot...