Tegnap még jégvirág 
Nézett be az ablakomon
Ma napsugár ragyog az arcomon
Felolvasztja a jégpáncélt a földeken

Takarodót fúj az Ó év
eggyel több a talicskába,
melynek súlya úgy növekszik-
ahogy évek rakódnak puttonyába.

Kívánok én mindenkinek
Szeretetet, boldogságot.
De csak annyit, mit e világ
Ezidáig sosem látott.

Csak a remény, ami sérthetetlen –
ne áltasd magad babonás hitekkel!
Riadt várakozás ül szemedben:
sorsmagyarázónak vajon ki kent fel?

Észrevétlenül, halkan, csendben,
Nagyközség lett Bakonycsernye.

Szülőfalumban történt történetem
Nektek biz én elmesélem
Új év hajnalán nagy hó esett
A vad nyugati szél is felkerekedett

   Szálljon ezer áldás ...          

Piros rózsák beszélgetnek...

 A bipolaritás a depresszió egyik változata: depresszióban az agy (elsősorban a homloklebeny) nagy területei lekapcsolódnak az agykéreg együttműködéséből, mert maga a személyiség dönt úgy, hogy az őt ért hatásokra válaszul kivonul a szociális közegből és tartalékra állítja magát, vagy/és közben önmaga ellen f

Elmúlt év terített asztalánál,
most itt a tizenkettedik széken,
fejezem be lassan az ez évi étkem,
morzsát pacát ne hagyjak a terítésen.

Ó év fogta tarisznyáját
Üres volt már nem várták
El szaladtak belőle a napok
Elkoptak a hónapok

- Mit tesz a koldus, ha éhes?
- Kenyereg...

***********

Elmúlt a karácsony –
a kisded gőgicsél és tejszagú.
Talán már vissza is értek
Názáret városába:
az ács élezi a gyalukést -
Mária pelenkát mos…

Karod szüntelenül engem ölel,
csókod örök tüze forrón éget,
tested testembe lépett
 

Mikor a gyermek
Szomorú arccal néz feléd
Mikor feléd nyújtja sovány kis kezét
Mikor a nincs ül tort az asztalon
Szívében megnő a fájdalom
Mikor éhesen várja a szülő üzenetét
Mikor a félelem tárul eléd
Mikor a gyermek szeme felragyog
Segítve nyújtod neki a falatot
Mikor összeteszi két kezét
Imával áldja érte Istenét

Dolgozz , imádkozz, bár az idő- balta
Fejed fölött, az ördög köszörüli,
Mikor és hol csap le, nem sejti senki,
A suhintását csak az Isten hallja.

Ne hagyjad félbe, ora et labora,
Bajaid, gondod próbáld elfeledni,
Vészből, árból csak a türelmed ment ki,
Bárhogy dobál az elemek haragja.

Az én Golgotám különös kegyetlen vesztőhely- fajta:
nem elégszik meg azzal, hogy egyszer keresztre feszülök rajta…