Mint ködfüggöny mögül, ha előbúj a nap,
Láttam meg szemének tündérszép csillagát.
S mint végtelen égbolt, ha bájjal elragad:
Fürödtem habzsolva… s a reggel így talált.

Hangod, mint ahogy a tenger zenél,
elandalít, bűvöl, elvarázsol...
két dallam között a hulló levél
megáll, majd bősz, vad vihart korbácsol.

Mint tűzből húzott üveg,
gömbje izzón terül szét,
nem látott még Júdea,
az égbolton ennyi vért.

Elnémult harangok
Hangjuk Rómába szálltak
Elcsendesült Róma
Nem halljuk hangját
A harangok hangjának

Pedig most kellene zúgni
Hangosan félre verni!
Harangozni fel hangosan az égre
Siratja fiát a védtelen ember
Támadó gonosz vérrel ünnepel

Ritmus

rím tus

Liliomok zöld színű levele
Nyuszi fészket rakott közepébe
Volt abban színes tojás,nyulacska
Futottunk ki fészket keresve a szabadba

Nyuszi fészkét nézegettük, kutattuk
liliom levelek közt meg is találtuk
liliomnak nőtt magasra levele
Nyuszi a fészkét oda rejtette

Plakátkirályok vigyorától
penészül a kedvem,
befőtt szlogeneket böfögnek
emberevő pofák -
szívekből tákolt piramison
koszinuszt csomóznak.

Piros tojások reményében,
most szódásüveggel járok,
kinéztem én sok-sok házat,
csak ahol laknak még lányok.

Itt hagytál drága kiscicám,
A valahol kitett mérget megetted.
Ott vagy, ahol mindenki szeret,
S nem árthat néked semmi sem.

Tavaszi napsugarak virág
illatában türkizbe öltözik az ég.

Akit érdekel és netán idomulni kíván az irodalmi kiadványok szerkesztőinek elvárásaihoz, az alábbi esszé a tanulás elkezdéséhez alkalmasnak tűnik:

http://misc.bibl.u-szeged.hu/3148/1/botond_002_003_004_009-012.pdf

De sokszor földre hull az embernek könnye.
Néha oly könnyedén mindent félre lökne,
S elrohanna messze, messze e világból,
Remélve, hogy szebbet s jobbat rejt a távol.

Elmúlt apró gyermekkorom tündérkertje
Hol a felkelő napot kakas köszöntötte
Nagyanyám kemencében sütött forró lepénye
Isten adta kenyér várt gőzölögve.

Ahol reggel rézkürtöt fújt a kis kondás
Malacnép visítva rohant a jelre
A pásztor nagyokat kurjantott
Ostorával nyomatékosan pattogtatott

Egyszer a tél elhatározta, hogy nem adja át a helyét a következő évszaknak, hanem örökké ő fog uralkodni és többé nem lesz tavasz, nyár, és ősz.
─ Ezentúl mindig tél lesz – hirdette fennhangon egy hatalmas szél erejével.

( Kép forrása: ingyenes https://pixabay.com/hu/h%C3%B3vir%C3%A1g-vir%C3%A1g-kivirul-%C3%BCzem-24... )

Kedves Csorba Tibor!
Ha tapasztalatból tudja, hogy milyen sok "önjelölt költő" jelentkezik egy lapnál,
azt is tudja, hogy milyen nehéz nemleges választ adni.
Nagyra becsüljük munkásságát (itt főként építészeti munkásságára gondolunk),

Ott, ahol tegnap még hó volt,
ma már a tavaszi hóbort
játssza az ifjú bolondot.

Van, akinek erdeje nő,
mégis egész télen fázik,
más, meg kinek esze sincsen,
reggel, este csak pofázik.
Kutyatej, kutyatej,
ugat a sok kutyafej…