60 Év távlatába tekintek vissza.  Szinte előttem folynak az események… Múlt évben, 8.-ban március 15-én egyedül én tűztem fel a nemzeti kokárdát, s úgy mentem iskolába. Az osztálytársaim nevetve kuncogtak. - te ünnepre készültél?

Életed már követhető az 
életemben,
amelyben küldetés lettél,
akinek, időn, és távolságon át
nem tudnám elmondani szebben:
jöttem, jöttél köszöntöttél.

Mély álomból ébredtem,
Mi történt velem?
Szeretnék bolyongani a felhők felett,
S, kikiáltani érzéseimet.
Szállni, repülni a végtelenbe, veled.

Kérj tőlem bármit, én megteszem
lopózz a szívembe, nesztelen
érezzem két erős karodat
hozzám simuló mellkasodat...
Szeress majd nagyon, kedvesem!

Levetkőztek a fák, 
ágaikról elröppentek 
a madarak

Köszönöm, hogy rám találtál,
S a szívedbe befogadtál.
Köszönöm még azt a napot,
Mikor sorsod nekem adott.

 /Egy trilógia I .verse...USA Baltimore.1.Díjat kapott a 3 vers. 2OO6.ban. Szabad Magyar Újságírók Szövetségétől /

Réges régen volt egy álmom
Van egy széplány, nagyon távol
Csak reám vár, de szép mámor

Közeledik a tél,
a halk szavú istenek
csupán nézik 
a meggyötört fákat,
vacogó csendben
jajong a szél.

Miért aggódsz? Az életben csak két dolog miatt kell aggódnod:
Egészséges vagy?  

Megbetegedtél?

Tallózgattam a nálam lévő ilyen-olyan dokumentumok között. Az alábbi irat, aláírásokkal, iktatószámmal stb ellátva... Először nevetsz rajta, majd elgondolkozol. És persze érdemes a neveket is nézni rajta.

Akkor még nem láttalak
de már megálmodtalak
álmomban dajkáltalak
majd életre hívtalak

Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évtizedeken
át az út porát verte itt sok esőcsepp.

Szeretni…

Szeretni oly’ könnyű, s néha oly’ nehéz is…
De mégis szeretünk… és szeretünk mégis!
Néha könnyű volna röpkén sutba dobni…
Szeretni mégis kell, s a szívnek dobogni.

Még itt vagyok,
bár lassan ködbevész az életem,
nem tehetem, hogy elmenjek,
s feledjem, hogy még szeretsz,
de annyit még tehetsz.