h 10/31/16
Dáma Lovag Erdő...
Emlékezés fájdalmával
Írom szomorú soraimat
Siratok anyát, apát
Testvéreimet, rokonaimat
|
Bús szülői ház a falu szélén -
Nem szűnik rólad az ősi átok?
Pokol-füst száll a sárfalú kémény
Torkán, ha magamban hazalátok.
|
Könny nélkül állva, csöndesen emlékezem,
Miközben fölöttem felhők suhannak el.
Ki küldte, mért mennek, tőlük nem kérdezem…
|
v 10/30/16
Juhászné Bérces...
Életútjukat megjárták,
jutalmuk a nyugalom.
Őnekik már nem fáj semmi,
magamat így nyugtatom.
|
Valami itt benn
jajong nagyon,
könnyem pereg,
hagyom-hagyom.
|
Van egy álom, olyan álom,
Hogy azt néha megcsodálom.
S úgy csodálom, mintha volna,
Mintha csak nékem dalolna.
|
v 10/30/16
Dáma Lovag Erdő...
/fejfa kerítés a Búcs - i temetőben /
Szomorú emlékek
Mindig visszatérnek
Fájó szívvel üzennek
A jövő nemzedéknek
|
Csak a csend
érjen hozzám egyszer,
a földön és azon túl,
|
Hámoljunk hímesen,
szeressünk színesen,
csókoljunk ízesen,
|
szo 10/29/16
Mezei István
Befejezek minden megkezdett mondatot,
Nem töltök könnyel az arcomon ránc-árkot,
Az oszthatatlant, ami sajnos megrepedt,
Tákolom, szilánk, repesz ne sebezzetek,
|
- Béla, hogy kerültetek ide?- ugrott Majnihoz Vadász százados, és a kebelére is akarta szorítani, de mikor látta a bekötözött fejét, csak keményen kezet rázott vele. A legény elmondta az útjukat Kenyhecről egészen Osgyánig.
|
p 10/28/16
Dáma Lovag Erdő...
Hallod a zenét,s a néma csendet?
S mi mögötte zajlik a vészes üzenetet
Mi történik az országban?!
Kitört a forradalom!
|
p 10/28/16
Juhászné Bérces...
Szirmot bontott tulipánom
Harminckilenc éve,
Gonddal ápolt virágkertem
Legféltettebb éke.
|
Élj köröttem láthatatlan,
mint a kötés házfalakban,
mint a mértan száz alakban,
|
Neked adnám én
az ég ezernyi csillagát
a nyári rétek
millió színes virágát,
|
Szeretnék szállni még veled
Szívemnek tündér-angyala.
Szeretném, legyen… még legyen
Éltemnek édes hajnala.
Szeretnék komor felhőket
Reménnyel űzni, messze el.
|
cs 10/27/16
Dáma Lovag Erdő...
Fütty koncert szállt fel az égre
Mondd erre tanított apád,anyád?
Hősök tiszteletére fütyülj!
És ne mondj értük hála imát?
|
Óra vagyok, ketyegek –
halott időt temetek.
Két mutatóm feszület,
rajtuk pihen a szünet.
|
Ha szíved a szívemhez ér,
a harmatcseppek
tükröződő csobbanásaiban,
tavaszillatú
napsugár ragyog.
|
Esik eső, eresz csepeg
Elbújnak most az emberek
Kertünk fái is pihennek
Nézelődnek, elmélkednek.
|