Kaptam megint új könyveket,
megcsapott illata, a betű szeretet,
mélyeket szippantottam lapjaiból,
majd ittam, költők szavaiból.

Egy kicsi kakas nagyot gondolt
azt hitte, okos, jól megfontolt
szemétdombra feküdt
héjalesbe merült
légyott helyett így lett megcsonkolt.

Dáma Lovag Erdős Anna verse:Világ Költészet,Boldogság Napjára.
,,Hol a boldogság mostanában?"
Kérdezte tőlünk jó apánk
,,A meleg fűtött szobában!"
Feleltünk rá mi testvérek boldogan.

Hol a boldogság mostanában?
Felragyog a nap,olvad a hó a határban
Hóvirág kinyitja fejét
Erdő mélyén megszólal a nyitni kék

Magyar ember csőben él,
a cső kétfelől zenél -
fújják híres dudások,
ördögi a tudásuk:
egyik fújja keletről,
szűkös böjti szelekből,
másik fújja nyugatról,
keserédes nugátból.

Há kettő o,
te csodálatos jó.
nélküled az élet,
sehol nem létezhet.
Harmat cseppben,
rózsa kelyhében,
kutak mélyében.
Kis nagy tavakban,
óriás óceánokban,
szemednek sarkában,
szomjazók vágyában,
keresztelők csokrában,
lányok csókjában,
az élet foganatjában.

Nem dicsekvés a szándékom, inkább az örömömet osztanám meg veletek.

Lehet százszor is leírtam már:
szeretem a hazámat,
és még ezerszer öntöm szavakba,

Szép ez a táj akkor is,
ha épp ködbe öleli
az Ég

Vigyorog a tél az ablakon –
ki mondta meg neki, hol lakom?
Bár a rossz az rám talál vakon…

Egy pillanatra megállt az idő -
abszolút nulla fok volt, megfagyott,
s ami lett, az Istennek őrjítő:

Itt van a tél, itt van újra...

István kiállításokat épített nemcsak itthon, hanem külföldön is.

Fák virágaiból szőnek
selyem- fényt
a mindennapok.

Sándor, József, Benedek,
csalódtam ám bennetek!
Naptár szerint itt vagytok –
s velem együtt megfagytok!
Hanyag fiúk, zsákotok
fejtörésre ad okot:
nem voltatok elegek –
ellopták a meleget.
Vagy kilyukadt az a zsák,
s ti voltatok túl lazák?

/170. Március 15./
Mikor eljön a nemzeti ünnep
Lelkedet felöltözteted ünneplőben
Mikor kitűzöd a kokárdádat
Szíved fölé,hogy mindenki lássa
Neked szívedben ünnep van
S viseled hazádért, a hősökért boldogan

Én szót fogadtam.

Valahol egy ringyó felhő
együtt hált a kóbor faggyal –
frigyük fattya frissen felnő,
s tavasz útján vígan nyargal.