eső esett vizes a rét
tavaszidőn ízes a lét
kénsárga a repceföld
a csizmája persze zöld
fent az ég üde kék
az Isten ügye szép
bízhat az ember
bár néha nem mer
a béke szent
ha beköszönt
hass alkoss
hess balsors
házat

Kicsit macis vagyok,
kicsit Terminátor –
nappal inkább félek,
éjjel vagyok bátor:
sárkányok felett csak
álmaimban győzök –
olyankor leváltom
Sárkányölő Györgyöt.

Valami érzés jár bennem mostanság:
Mint hogyha lelkemet pillangók csapdosnák.
És ők csak repkednek, repkednek tétova.
Én nem tudom mi ez, de nagyszerű csoda.

Kiált a Föld vigyázzatok!
Reng hatalmas haragja
A tűzzel, vízzel ne játszatok!
Eljön a bosszúállás napja !

De az ember felelőtlen pára
Nem figyel a Föld kiáltására
Tűzzel, vízzel, tudással pusztítja
Az élő természetet bántja !

Az ember csak térül-fordul,
egyszer jól jár, máskor pórul:
pénzét szórja, aztán koldul.

Rajtam kívül már csak a Jó Isten tudja
egyedül létben mennyire fázom.
Gyötör éhség, szenvedés. Hol vagy barátom?
.
Tehetetlenül, messzire tekintenek
a madárszemek. Elérhetetlen
már a fészek, s életem. Mi lesz énvelem?

Totemoszlop.,Ott a tűz lágyan, nyaldos.
Parazsat tartok, fájdalom éget.
Be kéne venni titkon valami mérget.

Ragyog a nap tüzes a sugara
A tó tükrén, mint, ha
millió tündér táncot járna
Tavasz van, tavasz!
Madár dala zengi
Nyílnak a kertek,
mezők, erdők virágai

Köszöntelek tavasz ,
eljöttél végre.
Eső után szivárványt
csalsz az égre.
Kinyílt az orgona lila virága
Köszönt minket :
Anyák napjára.

Egyszer, nagyon-nagyon régen, valahol, talán a világ végén, volt egy eldugott kisfalu. Olyan eldugott volt, hogy létezéséről csupán az ott élők tudtak. Élt ebben a kis faluban egy vénséges vén anyó. Olyan öreg volt már, hogy éveinek számát sem tudta. 

Vagyok hát ki vagyok,
csókjaidra szomjazok,
akármilyen vénségben,
fénynek fényességében.

Tündérszép szemedtől jéghegyek olvadnak.
Hogyan is lehetnék értője szavadnak,
Ha e pillantásnak rabja lettem, rabja!
Talán nem is tudom önteni szavakba.

Avarban kuncog a huncut magyar.

   A napokban Kiss Benedek költővel készült beszélgetésbe hallgattam bele a rádióban.

Petőfi egyik leghangulatosabb, plebejus indulatú verséből ismerjük a „kurta kocsma” fogalmát, de nem mindenki tudja, hogy e szóval a törvényesen nem engedélyezett italmérő helyeket jelölték.

Csak zárvány, törékeny légburok..
Mezei István

   Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király a feleségével a kacsalábon forgó várukban, amelynek ezüst volt az ablaka, és arany a kapuja.
Országukban mindenki nagyon szerette őket. Tán a földgolyó még nem hordott a hátán olyan igazságos uralkodókat, mint amilyen a király és a felesége volt. Az alattvalóik jólétben éltek. Senki nem éhezett, az emberek nem ismerték a nyomort.

Csak a végtelenség végzetes erejű, gáttalan vonzásában szabad élni, hogy elménket a leg­magasabb eszmények felé tágítsa, elme-eszméltő eszmék felé, a lélek végtelen szabadsága felé.

Elszálltak az évek, elfogytak az érvek...