Hercegnő és Orkán, az után a veszélyes kaland után sokkal figyelmesebb, és riadtabb volt. Orkán, most érezte meg először az igazi veszélyt az ember részéről. Ilyen félelmet ezelőtt még soha nem érzett. Megismerte az embert, az emberi gonoszságot, de anyját is, aki az életét is odaadná érte! Ha erre gondolt, nagyon büszke volt a szüleire.
|
Hej, de jó lenne gyermeknek lenni újra,
Nem ily’ viharverten, gondoktól fakultan.
Futni önfeledten, mint a nyári zápor,
Nem nézni, nem látni semmit e világból.
|
sze 09/28/16
Bársony Róbert
Hajrá, hajrá Magyarok!
hajrá, hajrá Magyarország!
budapestiek, vidékiek
kisvárosiak és falusiak.
|
Vasárnap, október másodikán újra népszavazás.
Érvényes, érvénytelen, igen, nem, vagy pedig ne menj el, menj el, szavazz!
|
sze 09/28/16
Dáma Lovag Erdő...
Szép csendesen osont az est
Az égen kigyúltak a csillagok
A hold fényesen ragyogott
Pitvarában jelezte valami megváltozott
|
Köszönettel igaz magyarságodért!
|
Igazi álarc rajtad, maga az arcod.
Ha kell mosolyban, vagy bújt könnyekkel,
de mindig mást mutogat, így születtél meg.
|
Álnok
álmok
űznek
tűznek,
víznek.
|
k 09/27/16
Dáma Lovag Erdő...
Ódon kút mit mesélt?!
Csodás éveket megélt
Vízét tiszta forrásból kapta
Szomjazóknak szívből adta
|
A haldokló nyár zöld színeit átfesti
a csípős hideg, s ág is didereg
leveleivel. Mesél a halott nyárról.
|
Falu végén van egy kis ház
Domboldalon megbújva.
Szerényen húzódik hátra
Eltakarja hivalkodó
Toronymagas palota.
|
h 09/26/16
Juhászné Bérces...
Családom oly előkelő,
érmeket meg díjat nyerő.
Születésem örömünnep,
selymes bundám örököltem.
|
Mosolygott az Isten, mikor megteremtett.
Mért e sorsot szánta? Rá, csak ő felelhet.
Ám kezed, kezétől lett örökre áldott:
Hogy a múltat elénk, csodálni, formálod.
|
A farmon csend, és nyugalom honolt. A kutyák vackaikban aludtak, amikor Rose kinézve az ablakon kutatta a délutáni tájat. Nem hagyta nyugodni anyja írása arról a vad, befoghatatlan lóról.
|
v 09/25/16
Dáma Lovag Erdő...
Vigyázzatok tépi már a sátán
Láncait , mérgében ledobván!
Küldi felétek vad hadait!
Elpusztítani ami szép, ami hit!
|
Csak a sóvárgás marad már
e félbeszakadt úton,
amin semmit sem haladtál,
csak indultál folyton.
|
szo 09/24/16
Mezei István
Már hajlott a vállad, gyengül a kar,
Néha megáll a toll öreg kezedben,
De belül egy erő, mely ismeretlen
Segít, és a nyugalom lágyan betakar.
|
Őszillatú szélben
didergő falevelek
hullnak a földre.
Gesztenyefa ágán
a fény halványul.
|
szo 09/24/16
Dáma Lovag Erdő...
Botjára támaszkodva
Betekint a múltba
Hátán, mint, ha zsákot hozna
Zsákjába hosszú évek sora
Nehéz emlékeit cipelni
Aki megélte az tudja
|
Az a verpeléti ház, közel a meghittséghez,
utca végén (mint sorvégi gyerek az iskolai
menetoszlopban: megbújtan, csak félig a
tömbhöz tartozva), az a térbe pöttyintett
|