Süvít az álnok szél, s mint ki ölni készül,
Gyilkos pengéje az ember húsába vág.
Szikrázó derek röpülnek víg lidércül,
Amint egy vén bús koldus a pusztába jár.

Nem, nem sikerül többé,
hiába próbálom én ostoba –
az életben csak egyszer van
mindenkinek igaz Karácsonya.
Csilloghat ugyanúgy,
lehet akár folyton gazdagabb,
de ami a szívet rabul ejti,

 
Minden Magyarerő tagnak áldott ünnepeket, Boldog Új Évet Kívánok

Békés szeretetteljes ünnepet mindenkinek.:-)

Bocsánatot kérek mindenkitől, akiben rossz érzést keltettem az utóbbi néhány megszólalásommal!
Az egész évben felgyűlt negatív töltés, mint a magma a vulkánban, utat tört a felszín felé.
Ma éjjel megtisztult a lelkem.
Boldog karácsonyt!

Ezzel a kis csokorral kívánok Nektek névnapotok alkalmából sok-sok boldogságot, szeretetet, békét, nyugalmat és nagyon hosszú életet. :)

Hol volt, hol nem volt, egy távoli kicsi faluban élt egy szegény ember a feleségével és gyermekeivel. Olyan szegény volt, mint a templom egere. Napokig nem volt, mit enniük.

 Télvíz idején senki nem akarta felfogadni, munkát adni neki. Hiába próbálkozott mindenhol, lógó orral kellett odébbállni.

─ Most nincs munka. Gyere vissza tavasszal, akkor talán alkalmazlak.

Nem kérek én nagy dolgokat.
Mért kéne a szívnek tenger?
Elég annak apró csöppje,
Ha az telve szeretettel.

                               (A karácsonyi felhajtás közben
                                egy kis filozofikus sóhajtás...)

Nem sírok már, s nem nevetek,
lejátszok még pár menetet,
s agyő!

Eljött a Karácsony
Díszbe öltözve
Boldogan száll az ének szó
Künn nagy pelyhekben hull a hó

A
naptár,
utolsó lapján,
ünnepek napján,
karácsony tájékán.

Ó díszes madarai a világnak
Hazámra mily fagyöngyöt szántak
Szép tollú madarak énekeljetek
Csőrötökbe ne fagyöngy magot vigyetek

Immánuel! Velünk az Úr!
Ki megszületett, a jászolban, rég.
Nem tudta még, mi vár reá,
De hitte szíve, mindent diktál.

Az ablakom nem zúzmarás,
Csupán az eső ver kint szép csöndesen.
Nincs tél, melyre mondjuk: csodás.
Csupán a sár, rút dagasztó förtelem.

Kitágult már így a világ,
szabaddá vált a lelkem,
annak ellenére mondom,
hogy már hamuvá lettem.

Na jó, most aztán tényleg dühös lettem!
   Napi szinten olvasom, hogy nyugdíjkatasztrófa közeleg, mert a magyar állampolgárok nagy többsége nem gondol a jövőre, nem tesz félre nyugdíjas éveire némi pénzt. 

Mesélek a csillagokról
Forró nyári ég alatt
Göncöl szekéren ülve
Száll repül a gondolat

Őstermelő költő lennék,
magyar ugar poétája.
Karácsonyra verset tennék
minden díszes fenyőfára.