Ágán, még várja az elmaradt,
telet, az árva csipkebogyó. 
Simítja a futó szél marka,
s a piros-barna rügy tavaszba 
álmodja magát. Szinte mosolyogva, 
megüzeni majd ezt is a cirmos barka.
 

/elbeszélő költemény/

Tavasz volt, faültető tavasz
Fáradoztam kiirtsam a gazt
Csemetefát ültessek helyette szépet
Ha Isten is akarja megéled

Itt vagytok-e velem?

Álmodó csönd ölén
levél zizzen halkan.
Ringó tó fénykörén
átsuhan egy dallam.

A távolság is hívta őt

Előttem sétál a tavasz, 
érezem, amint az emberek 
szívében szerelmet fakaszt. 
Apró lépéseit hallom, 
amint ütemet vált-- látom,
egy szerelmes lány ott 
magához öleli a világot.

Tavasz illata száll
a szélnek, ébred a tó.
Hóvirágok köré fonódnak
a színek

A Tiszának csöndes partján
Ül egy halász, beljebb vágyik.
Lök egy nagyot kis ladikján,
Ám előtte betanyázik.

   Napokig nem hittem el. Egy férfi engem is észrevett. De hogyan, és milyen körülmények között?
Aprócska, törékeny kislánynak születtem, olyan kicsinek, mint az édesanyám volt. Azt gondolom, nem véletlenül mondják: kicsi a bors, de erős! Mindent megtettem azért, hogy kellően erős legyek minden körülmények között.

Ősz volt, hullottak a falevelek
Meghatódva tervezni mentem

Bölcső ring minden égen.
Gőgicsélő esti szépben,
vidám- kéken
ragyognak a csillagok.

Oly rég várom már jöveteled,
ablaküvegemen jégvirág dermed,
a szakadó hó mindent terített,
ám akkor láttam, óvatos léptedet. 

Tudtuk, hogy elmész egyszer
Megtérsz oda, hol nincs vissza út
Tudtuk,hogy szenvedés is az élet
Mindenkinek így vagy úgy, kijut

S erős vigasztalja a gyengét
Földről felemeli
Szeretet az segít, ad reményt
Vigasztalja a nap még kisüt neki

Magyar Kultúra Napja :
 Himnuszunk születése / l823.01.22 /

Véletlen jött el az a nap,
a nagy Titán feltámadott,
zengett az ég, villámok cikáztak,
alkotott az élet új korszakot.

Mikor egy-egy fa meghal