Elnémult harangok
Hangok Rómába szálltak
Elcsendesült Róma
Nem halljuk hangját
A harangok hangjának

      Szívemnek igen kedves emlékezni azokra a régi tanyasi estékre, amikor édesanyámmal kiültünk az udvarra, és hallgattuk az erdőből szivárgó zajokat.

Régi húsvétokon, barackvirágos
falucskám szerény tornyú templomában
sokszor ministráltam én a szentmisén.
Gyötört parasztok térdepeltek imához –
fürdették lelküket a félhomályban
és hitüket a megidézett igén.

Hét esztendő,hét szál virág
Szó csokorban adtam át
Tavaszt hozó nap ragyogás
Számoltam a tavaszok sorát

Köszönöm a szót...
mit fülembe súgtál,
hisz szerelmes voltál
akár csak én.

Fürkészem Munkácsy három Krisztus-képét:
mindhárom egy-egy hazugságot tép szét.
  Tudta jól azt Júdás, hogy akit elárul
   bármit gondol, bármit szól: csak is arámul.

Chopin, Prelude, Op. #4.

...vén koldus...

Zokogva, rügyeznek bennem az ünnepek,
és a beteg televény már bolondgombát
hasztalan terem, többé már nem lehetek
rossz álom túsza, hiába gonosz spórák.
Örökre húsvétnak gyermeke maradok

Közel negyven év telt el azóta,
Hogy megismerkedtünk egy téli napon,
Parádfürdői gyönyörű emlékek
Szívünk melengeti, érezzük: hogy nagyon!

Élettelen életképek

Vasárnap délelőtt az ember igyekszik,
mert már délben bezár a nemzeti trafik.

Ahol Te most vagy...

A verbuválás elég kusza eredménnyel zárult. A falvak lakosai még nem is értették meg, hogy ők már szabad emberek, és hogy harcolni kell a magyar szabadságér. Aki megértette, az többnyire nemzetőrnek állt be, persze, ha tehette. De azért minden faluban akadt egy-két értelmes fiatal, vagy elkeseredett szegény legény, akik beverbuváltatták magukat.

Virág Vasárnap van
Nyílik száz virág
Názáreti Jézus gondolok Rád
Pálma ággal ment a nép eléd
Üdvözöltek,köszöntöttek
Szeretetük sugárzott feléd

Már pattanásig feszül a húr bennem,
De megmenekültem újból és ismét,
A tegnapokban nyakig elmerültem,
Ma mégis kinyílott felettem az ég,

Amikor a toll majd kihullik kezedből,
abba tán a Föld és ég is belerendül.