Szerencse fel, szerencse le...
|
|
Feszülnek a rügyek, nincsenek levelek,
virághavazásban minden oly üde, friss,
az ember ennél többet már nem is kérhet,
kit e partra sodort egykor a genezis.
|
Várom a tavasz énekét...
|
Láttam egy pillangót,
masni volt a szárnyán,
ajándék lehetett,
mint az a szivárvány
ami tegnap még sehol
sem volt,
ma pedig már a szél
hátán lovagolt.
|
Tavaszi illat járja át a lelkemet.
Fák virága ékesíti kertemet
|
h 04/04/16
Dáma Lovag Erdő...
/Emlékezve Rákóczi szabadságharcra/
Mint vérben úszó
Vörös napkorong
A Márvány tengeren
Úgy kelt fel a nap
|
Mindig hajnalban, a Nappal jöttek:
pusztákról indultak éjfél után.
Betyárok módjára bezörögtek
az ablakon. Apám várta őket –
üzentek előtte nap délután.
Isten áldja a korán kelőket.
|
Katonai kifejezéssel élve, visszahátráltak Kassa felé. Persze, a városba már nem térhettek, hiszen onnan a többi magyar had is az ellenség felé vonult a harci állásokba. A 20. zászlóalj teljes harci felkészültséggel indult.
|
Mindenkinek megvan a maga keresztje. Tartja egy régi magyar közmondás. Panaszommal hozzád fordulok Istenem. Úgy érzem mindenkit elvettél tőlem, aki legfőbb támaszom volt. A munkában, amit alig bírok egyedül elvégezni.
|
Hiába kapaszkodik a nyírfalevél,
Letépi ágáról a gonosz, őszi szél,
Legyőzi majd végül sorsának vad tele,
De ott lesz egy kis nyár a sárban is vele.
|
Óriás fa árnyékában baltás
székely viaskodik--alatta áll.
|
Tört anyóka sámlin –
hervadozó jázmin.
Arra nézek, rám int:
„Kék ibolya, jácint –
|
szo 04/02/16
Mezei István
Virágzó barackfák között sétálok,
óvatlan rigók a mellemre ülnek,
mint a télben elporladt, holt világok,
sárguló könyvek, felszáradó könnycsepp.
|
A király, jaj a király,
a vár ura, a király
minden tette fáj.
|
Ó, kegyes nap köszöntött ím rám –
csillant fel az udvari bolond
máskor fénytelen tekintete.
„Éljen április elseje!
|
Ha nem uralkodnál fölöttem,
-- mielőtt még valóra válna--
Ha nem látnám összetörten
hogy becézne, hogy kiabálna
|
p 04/01/16
Dáma Lovag Erdő...
Köszöntelek Április
Tavasz szép leánya
Virágba öltöztél
Mennyasszonyi ruhába
|
Joli néni meséiből
Margit módos lány volt, férje nincstelen. Szerették egymást, hát összeházasodtak. Zsörtölődésükkor Margit mindig azt mondta férjének,
- Neked sok szavad itt nem lehet! Az enyémben vagy!
|
Boriska: Aggyonisten Mariskám! Hogy van, olyan régen találkoztunk?! Mi újság maguk felé?
Mariska: Aggyonisten Boriskám! Tuggya az az igazság, hogy el vótam egy kicsit Amerikába a jányomhó!
Boriska: Igen? Oszt, hogy bírta a röpüllőt, nem félt?
|