Simogat a napfény,
szeptember havában,
derűsek a parki séták,
fáknak lehullt avarjában.

      Csakúgy bóklászgattam a kertben, mindig van itt tennivaló, őszbe fordult lassan a nap. Látom, mennyire élnek, újból virulnak rózsáim! Gondoltam, már nincs az a nagy hőség, Papókának viszek egy csokorral. Örülni fog, tudom mennyire szerette a rózsát, sok tövet ültettünk együtt. És lám, most valóságos színkavalkádban pompáznak.

Felforgattad az életemet,
meggázoltad a szívemet,
ezek után, hogy is lehet,
szeretni majd így tégedet.

Sárgulnak már a levelek
Fecskék tova szálltak
Szeptember int sok diáknak
Vége a ragyogó nyárnak

Gyengül a napsugár, tova szállt a nyár
Vidám jó kedvünk emlék ma már
Csengő szólít tanulásra fel
Diákokat köszönt az iskola, csengő felel

Sóbálvánnyá merevedett az élet,
letűnt koroknak, ránk maradtak,
mind örömei, mind szenvedései,
hogy bánjuk velük, ha ujjaknak
is gondokat okoznak, megoldásai.

   Tulajdonképpen Bánkot édesanyám apukájának köszönhetem. Iván nagypapa építette fel a Napsugár utcában azt a kis nyaralóházat, mely annyi örömöt szerezett már a családnak és nekem is. Valószínűleg nem ismerném Bánkot, ha ez nem így történik. És milyen hálás vagyok a Nagypapának!

Ha majd az óra,
elüti újra a hetet,
talán a régi estek,
vissza-visszatérnek.

Az örök életnek virágát,
csak nem nekem szakítod?
Kíváncsivá teszel engem,
át hogyan miképp adod?

Ha költő lennék,
az Isten szemével látnám a világot,
akkor is,
ha a jóság nincs már ott.

Öreg ivónak bal sarkába,
egy rég lestrapált asztalnál,
gondolataiba elmélyedve,
a férfi vörösbort mustrál.

--Wass Albertről írni, és emlékezni, arról az emberről, aki a mindenkori magyar emigráció magyarságának, és minden magyarnak emlékeztető harangja volt, erre az égiektől megáldott írófejedelemre alázattal, és tisztelettel emlékezem.

Olyan csendre vágyom,
ami a végtelenségig
elkísér

Túlzott, félreértett szerepvállalás és elvárás

Lőrinc után,
búcsúzik már,
fecskékkel int,
búcsút a nyár.

Túlzott, félreértett szerepvállalás és elvárás

Ha elnézem a mostani helyzetem és a közelmúltban történt dolgaimat, akkor azt hiszem egyértelműen látszik, hogy nem unatkoztam. Sok új dolog történt az életemben.

Minden kincsem, vagyonom nála tartom,
ezt a tisztséget nem nagyon akarta,
mondják, haragszik bankárra, kufárra,
nem hever bankjegy égi asztalokon.

Fájdalomtól torzult lélekkel,
valahogy vesztettem utamat,
nagy tervek hulltak mocsárba,
ingoványkeze húzta lábaimat.