Karod ringat forrón, csendesen
Csókkal felelek rá, édesem
Izzik szívem szenvedélyesen
Nélküled nem, veled létezem
Csitítsd csókoddal lázas testem.

Évámnak ajánlva. A hivatásáról íródott ez a történet, a nevelőszülő foglalkozásról, szeretettel.

Rongyosra gyűri az eget az ősz,
kopaszodnak sorra a nyári fák,
esőcseppek koppanása visszhangzik,
hűvös hajnal borítja be amit lát.

Nézd tovább a képet, 
s vedd észre mindazt, amit nem láttál még meg. 

Mint a Duna, mikor tavasszal megárad,
Tör, zúz, elpusztít, nem ismer gátat!
Oly iszonyú erővel tört ránk népáradat!
Nem kér, követel, támad, fenyeget!!!

Botjára támaszkodva
Betekint a múltba
Hátán, mint, ha zsákot hozna
Zsákjába hosszú évek sora

Fújja a szél a fákat,
megóvja az anyákat,
felhő táncol, rét fütyül,
madárka száll ház körül.

...csitt...

Őszbe hajlott ismét az idő, potyognak a falevelek
A rideg Káposztásmegyeren megeredt az eső, homály fedi a lelkeket
Essen csak, essen csak, arcomra bőséggel szitáljon csak
Vénülő szememből a könny kora reggel úgyis felszáradt már

...recccccs...

      Istikém a hét végén le kell menjek a telekre, mert az egyik ember visszajött. Persze, kérdezd meg, tudunk e valamiben segíteni neki.

Őszillatú a táj,
a Nap másképp ragyog.
Itt-ott még a nyár
köszön jó napot.

...Egy el nem küldött levél...

 Erzsikém! Ma érkezni fog nyolc ember odaátról. Segítenünk kell nekik. A kisbusz itt marad a garázsunkban elrejtve, és én az én Zukommal leviszem őket a telekre. Pár napig, biztosan ellehetnek a hétvégi házunkban.

Ragyog a nap száz sugarát ontja
Szeptemberi fényben úszik a fák lombja
Színezi a levelet sárga,rőt színben
Bújócskát játszik a fény az erdőben

Ősz felé fordul az út,
csak a szél szalad rajta,
a lehullott leveleket
az ég lágyan betakarja.
 

575575
Pattogó fényben labdázik a sötét ég.
Itt-ott a hold is, ha vele megyünk.
Világosít a hajnal, s jön a reggelünk.

Sötét felhők gyülekeznek
Vad ellenszelek fújnak
Fenn az égen turul jelenik
Üzenete az Úrnak
Turul madár felhő képen