szo 01/27/24
Kovácsné Lívia
Hideg szél süvít
ma reszket a téli táj
fázik a világ
2024. január 27.
|
szo 01/27/24
Kovácsné Lívia
Bekukucskál a telihold az ablakomon,
lassan éjfél van az órámon.
Kint zuhog a januári hideg eső,
szobámban hűl a levegő.
Vágy zenél szívem érzékeny húrjain,
kezed bársonya simul testem dombjain.
Itt vagy velem,
s ez oly jó nekem.
Szeretni kell szerelemmel,
erre szüksége van minden embernek.
Ölelj magadhoz édesem,
|
Egy kis humor édes anyanyelvünkről.
A 80-as évek elején Sinkovits mondta a Humorfesztiválon és még ő is belezavarodott!!!
Olyan sokszor megkapjuk, hogy a magyar nehéz nyelv.
Hát akkor lássuk Bencze Imre fergeteges összefoglaló versét:
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
|
Vízcseppek vájnak utat az ablakomon,
apró tócsákban összegyűlnek,
míg könnyeznek, nem tudom,
örülnek annak, hogy egyesülnek?
Szirmokat fújt tova a szél,
elveszített tavaszi díszletet,
megkondult a torony harangja,
hozott messziről híreket.
|
p 01/26/24
Bíróné Marton V...
Menyhért bátyó, a farmosi kocsmáros,
éjfél körül már mindig fáradt, álmos.
- Eljárt fölöttem az idő, öregszem,
kenyerem javát biz' én már megettem.
- Pisti fiam, halkítsd le a hegedűt -,
nyomban a zene is elcsendesült.
De nem ám így a mulatós legények,
|
cs 01/25/24
Dáma Lovag Erdő...
Elbúcsúztam tőled,
Mint fától a levél,
Halk zizzenéssel földet ér,
Vége lett, ennyit ér.
Nem fáj már az ősz,
Elszunnyadok, lassan jő a tél,
S ha új tavasz jön,
Szívem új reményt ígér,
Ágaimon jön új levél.
Virágillattal simogat a szél,
Húrok dallamával itt a nyár,
Zöld levéllel lombsátor vár,
S nem nézek vissza már.
|
cs 01/25/24
Kovácsné Lívia
Még érzem azt,
hogy itt vagy énvelem!
Még érzem azt,
hogy a két karod átölel!
Még érzem a csókod ízét a számban!
Még érzem azt,
hogy itt vagy nálam!
Még érzem a tested melegét
a testemen.
Még érzem simogató két kezed, kedvesem!
Még érzem az éjszaka bódító varázsát!
Még érzem a szerelem vad lángolását!
|
cs 01/25/24
Kovácsné Lívia
Oly jó volt a karodban, mikor átöleltél,
már nem fáztam, te sem reszkettél!
Szemedben boldogság fénye ragyogott,
s én tudtam, az Isten végre nekem adott.
Öledbe bújva oly jó,
egy pillanatra ez volt
a csodálatos való.
Mint a hó alól kikandikáló virág,
mely rácsodálkozik,
ez a világ?
Oly csodát hoztál nekem,
|
Nap-nap után múlik majd a kín,
s visszatér egy cseppnyi fény,
s nem lesz a szó oly fösvény,
s égboltot fest a szivárvány szín.
Beragyog egy igaz, tiszta szó,
mely éltető sugara
gyógyír lesz a panaszra,
mi nem sok, egyszerűen csak jó.
|
cs 01/25/24
Pitter Györgyné
Kilépek egy korty friss levegőért.
Kicsi erkélyemen a külvilág vár.
Virágos-kőrisfám
most meghitten néz rám,
gyöngysor ragyog kopasz ágán.
Mint kacagó örömkönnyek,
hintáznak és oly kedvesek
a csillogó esőcseppek.
Ők a felhők gyermekei,
sóhajtásból születtek,
könnyeinkből, föld vizéből,
mit magas égbe felvittek.
|
cs 01/25/24
Pitter Györgyné
A széllel sétáltam, kéz a kézben.
A nagyvilágról mesélt,
suttogott, elbűvölve nézett,
virágillattal kápráztatott,
körüllengett, táncba hívott,
aztán a tenger felé mutatott,
és a szívemben egy ajtót kinyitott.
|
Újra kísérti ördöge,
mámoros hajnal hercege,
tölts még egy utolsót, mondá,
s a vér is változzon borrá!
S nem látja, közelgő vész ez,
tompult agya már nem érez,
már kezében is a vesztő,
élet ontó nemzetsebző.
Mondd átok, mi cél vezérel?
Végzeted végzete ér el?
S hiába vár a rút halál?
Ne bújj, hisz úgy is rád talál!
|
Ha egy ünnepségen felhangzik Himnuszunk,
Magával sodorja érzelmeinket, bárhol is vagyunk
a világon magyarként, a haza hívó szava.
Ilyen Himnusz csak egy van, nemzeti ima.
Míg mások Himnusza népének diadalát zengi.
|
sze 01/24/24
Bíróné Marton V...
Karácsonyra nagy könyvet kaptam egy éve,
de üresen, címe: Nagymama meséje,
a régi emlékek hű megőrzésére,
hideg, kemény telekről írok ma éppen.
A szántás, vetés készen lett Márton napra,
pihenhet a föld, a magvakat takarja,
istállók, ólak vigyáznak az állatra,
gondozás csak a gazda szép feladata.
|
Nos, ezt is megértem. Betöltöttem a 80-at!
Nem gondoltam a sok betegség után.
Számolj egyesével 80-ig, 40-nél már feladod.
Látod, már ezt is hamar megunod...
Az ünnepet családommal töltöttem.
Ők adták a boldogságot s örömet.
Ajándék volt ez a mai nap,
az idő ilyenkor gyorsan halad.
|
sze 01/24/24
Bíróné Marton V...
Népi bölcsességek
nagyon sokat érnek,
hallott szóbeszédek
tettekkel egészek.
A barátnőm, Manci,
barátság iskolai,
férjem, családjai
lelkemnek társai.
Egész életemben,
akik körülvesznek,
egyenes jellemek,
úgymond a társlelkek.
|
k 01/23/24
Kovácsné Lívia
Fúj, süvít, tépáz
hideg januári szél
vacog a világ
2024. január 23.
|
k 01/23/24
Kovácsné Lívia
Hópihe csillog
száll, táncot jár az éjben
fényben oly szépek
2024. január 23.
|
Ősz haját kendő takarta,
takaros kis kontyba rakta,
csökkent az éveinek száma,
ha néha egy fodrász levágta.
Az elmaradhatatlan kötény,
mi védelmet borított körém,
zsebében mindig volt valami
finomság, egy kicsi hazai.
|
k 01/23/24
Pitter Györgyné
Új év köszönt rám a tegnapi Nappal,
fényét lélegzem,
visszatükrözöm megfáradt arccal.
Az elmúlt év napjait hogy vártam én egy éve.
Nem hozott semmi jót, de ezer volt vesztesége.
Most bátortalanul nézek az újévnek elébe.
|