A kis csapat, ahogy magukat nevezték : „a party“ egy teherautó platóján , a hiányos, lyukas ponyva alatt megbújva nagyon fáradtan, de mégis vidáman, teli torokból énekelt. Tehették, hiszen a teherautó  amin utaztak, egy mezőúton zötykölődve araszolt a falujuk felé.

Annak a bizonyos szimbolikus piramisnak a csúcsán egy láthatatlan, fordított állású piramis helyezkedik el - nevezzük ezt Égi Hatalmasságnak. Ha ezt képiesíteni szeretnénk, gondoljunk a helyébe egy hierarchikus transzcendens hatalmi felépítményt, vagy (és inkább) egy földönkívüli, az ismert emberi civilizációnál hatványozottan fejlettebb technikával rendelkező kozmoszlakó erőt. 

A Százdi templom képe van előttem egy kis kátéban, benne P. Dobisz Márta lelkésznő köszöntője : " Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről ezt mondtad: Ott lesz az én nevem ! ( I.kir.8.29 )

Mihály

Elsőszülött gyermeke Apámnak. Mint ilyennel rendelkező, jogokat formált magának, velünk kisebbekkel szemben.

...életem diadala...

Azon a napfényes szeptember 1-én délelőtt kisétált édesanyám a kert kiskapujához, ahol a boltból hazatérő
szomszédasszonnyal szoktak beszélgetni. Mindig elmondta az aznapi híreket neki, mert a miénk volt a falu egyetlen
detektoros rádiója.

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte:
-   Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel? És az Úr azt felelte:
-   Látod az összes specifikációt, amelynek meg kell felelnem, hogy megformáljam Őt?

Veronka már délben fél egykor szépen felöltöztette, és kocsiba ültette a kis Pistikét. Maga is a legelegánsabb kosztümjét öltötte, és rohant is a buszmegállóhoz, várni szeretett férjét.

Legszebb lány a családban. Szépsége, jóságával párosult.  Tizenkét évvel idősebb, mint én.

Csendes békességben teltek a napjaik. Az anyósáék minden kívánságukat lesték, mindha a fiuk helyett akarták volna kárpótolni a fiatalasszonyt.

Pistike békésen aludt a nagymamája ölében. Most egyedül ő volt teljesen nyugodt ebben a családban.

Veronka szomorúan nézett a férjére, de azért magához szorította, mindha soha nem akarná elengedni.

Húsvét vasárnapján Veronka kora hajnalban egy szépen díszített kosárkában vitte a templomba a szentelni való húsvéti eledelt „ a szenteltet“. 

A késő téli és kora tavaszi hónapok a kis család számára a béke és boldogság idejét jelentették. Veronka egész nap, sőt sokszor egész éjszaka a kis Pistikével volt elfoglalva, meg azzal, hogy a szerető férje minden gondolatát kitalálva igazi boldog családi fészket teremtsen.