A fiúnk

A kórházban ismerte meg . A folyosón várakoztak, sokad magukkal. Többnyire fiatalok, és középkorú nők. Két nő kivételével,mindenki abortuszra várt.

 A barátság kicsi gyermekkorban, ha kialakul, talán sokkal maradandóbb emlék lesz, mint felnőtt korban. Valahogy a gyermekkor ártatlanságából fakadóan, a lelki vonzalom egy örökös, tartós kapcsolat akkor is, ha elsodorja őket egymástól az élet, vagy a halál.

Add, ide!
- Nem adom!
- Megmondalak anyának! Anya! Anya!  Béci nem adja ide a sapkámat!
- Nem is igaz! Anya, ez nem igaz! Ő vette el az enyémet! Ne hidd el Pistinek anya!

    Nem hiszem, hogy van olyan magyar, aki nem ismerné az „Elindultam szép hazámból” című gyönyörű népdalt.

...a barátság örök...

      Most bágyadtan borongós permetével, ólomszínű felhőivel a valóság visszaránt a nemrég bennünk és körülöttünk tomboló nyárból.

Kicsit restelkedve, kicsit félve, csengettem az ajtón. Megismer-e, mit fog szólni? Kár volt aggódnom. Ma is ugyanolyan, mint volt.

A kis bárányka, amit Mariann kapott Zsigmondtól, működésbe lépett. Simogatni vágyta, és mivel különös érzés kerítette hatalmába, ha kézbe vette, hát Leventével is gyakran simogattatta.

      Istikém a hét végén le kell menjek a telekre, mert az egyik ember visszajött. Persze, kérdezd meg, tudunk e valamiben segíteni neki.

 Erzsikém! Ma érkezni fog nyolc ember odaátról. Segítenünk kell nekik. A kisbusz itt marad a garázsunkban elrejtve, és én az én Zukommal leviszem őket a telekre. Pár napig, biztosan ellehetnek a hétvégi házunkban.

    1956 évét írtuk. Budapesten kitört a forradalom,  és az éteren át a hír eljutott a szülőfalumba is. Ebben az időpontban még gyermek voltam.

     Mikor ez az eset történt, Pistike csak öt éves volt. Mégis annyira mély hatást gyakorolt rá a fehér köpenyes, kiabáló doktor bácsi, hogy ha álmából keltették fel, akkor is pontosan tudta idézni a szavait.

A selyemgubó hatása

      Sok éve már annak, hogy láttam egy csodálatos filmet. A címe: Selyemgubó. Nagy hatással volt rám.

Első lépések

Sorsok

Amíg tanuló voltam,  dolgoznom kellett, hogy legyen miből élni. Az egyik nyári szünetben, egy ortodox hitközség szeretetotthonában kaptam munkát.

 - Olgika! Mariann vagyok. Azért hívlak, mert már tudjuk az időpontot, mikor lesz a Dóri záróünnepsége a Balett táborban. Levivel úgy beszéltük meg, hogy megint viszünk magunkkal. Ugye nincs egyéb programod?
- Ugye, hogy nincs! Hogyan is lenne? Mióta magam vagyok, minden évben erre várok. Arra, hogy veletek lehessek.