Azon a napfényes szeptember 1-én délelőtt kisétált édesanyám a kert kiskapujához, ahol a boltból hazatérő
szomszédasszonnyal szoktak beszélgetni. Mindig elmondta az aznapi híreket neki, mert a miénk volt a falu egyetlen
detektoros rádiója.

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte:
-   Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel? És az Úr azt felelte:
-   Látod az összes specifikációt, amelynek meg kell felelnem, hogy megformáljam Őt?

Veronka már délben fél egykor szépen felöltöztette, és kocsiba ültette a kis Pistikét. Maga is a legelegánsabb kosztümjét öltötte, és rohant is a buszmegállóhoz, várni szeretett férjét.

Legszebb lány a családban. Szépsége, jóságával párosult.  Tizenkét évvel idősebb, mint én.

Csendes békességben teltek a napjaik. Az anyósáék minden kívánságukat lesték, mindha a fiuk helyett akarták volna kárpótolni a fiatalasszonyt.

Pistike békésen aludt a nagymamája ölében. Most egyedül ő volt teljesen nyugodt ebben a családban.

Veronka szomorúan nézett a férjére, de azért magához szorította, mindha soha nem akarná elengedni.

Húsvét vasárnapján Veronka kora hajnalban egy szépen díszített kosárkában vitte a templomba a szentelni való húsvéti eledelt „ a szenteltet“. 

A késő téli és kora tavaszi hónapok a kis család számára a béke és boldogság idejét jelentették. Veronka egész nap, sőt sokszor egész éjszaka a kis Pistikével volt elfoglalva, meg azzal, hogy a szerető férje minden gondolatát kitalálva igazi boldog családi fészket teremtsen.

     Még nem tudták, hogy kisfiú, vagy kislány lesz e az újszülött, mindenféle neveken gondolkodtak. A babakelengyét is  csak fehéret vásároltak, mert az jó a kisfiúra és kislányra is.

István

Pisti félve lépett be a korcsmába. Még nem is olyan régen hosszabb időt töltöt itt a barátokkal iszogatva, mint otthon.

Valami van, ami már régen nem volt: az illat! Igen, illatot hozott magával az északról érkező szél. Különös volt megint, ismerős ez az illat, amit egy idő után megszok az ember, aztán megint elfelejti ezt az ismerős, ismétlődő illatot.