Születésnapodra II.
Dórikád 16:13
|
(Sajó: Várja Hacseket, járkál fel és alá): Hol van már ez a Hacsek, csak nem érte valami baj? Már fél órát késik.
Hacsek: Alászolgája Sajókám! Csak nem engem vár? (kuncog)
Sajó: Hol járt maga szerencsétlen? Nem megbeszéltük, hogy 10 órakor itt találkozunk? Tudja, hogy már féltizenegy is elmúlt?
|
Ismét egy kérdéssel fordulnék hozzád. Van az a bizonyos fiú. Zsijó a neve. Talán mondtam, hogy hetedik elején tetszett meg nekem, szóval most van másfél éve. Tudom, hogy ő is így érez, mert nap-mint-nap kapom tőle a "visszajelzéseket", amik nagyon jól esnek, de egyébként voltak már az apróságokon kívül sokkal egyértelműbb jelek is.
|
Érdekes az emberi természet, gyerekkorban mindég arról álmodozunk, hogy felnőttek leszünk, mikor meg öregszünk, mindég a gyerekkori emlékek jutnak eszünkbe, vagy olyan fiatal kori emlékek, mikor a mi gyerekeink még „kicsinye
|
Közelmúltban munkahelyi találkozóra invitáltak. Ilyet még nem is hallottam. Volt kollégák találkozója? Nagy
érdeklődéssel vártam a találkozás napját. Nem bántam meg, hogy elmentem. A találkozás egyik eseménye volt a
Tisztviselőtelep gyalogos sétája, utcáról, utcára.
|
Reggel hármasban folytattuk a várnéző túránkat, mivel Cecile már nem kapott szabadságot, így csak késő délután tudott hozzánk csatlakozni. Úgy terveztük, hogy a délelőtti órákat Saumur –i városnézésnek szenteljük.
|
 Advent van. Ma lennél hatvanhat. Mindenem fáj, nemcsak azért, mert már nem vagy itt. Azért is, mert tegnap inkvizitor karmai közé kerültem. Tudod? a frász, fogász!
|
Cecile is szabadságot kért a munkahelyéről, így együtt indultunk „várnézőbe”. A Loire völgye annyira gazdag „vár dolgokban”, hogy nem kellett volna sokáig keresni.
|
Tovább már nem illúzió, valóság. Tizenhárom éves alig múlt. Én tizenhat voltam. Ennyivel érnek korábban a gyerekek, mint az volt a mi időnkben.
|
Már öreg este volt, mire úgy határoztunk, hogy aludni térünk. Közben megjött munkából Cecile, a fiam párja, és az a bor mellé az asztalra került Franciaország másik jellegzetessége, a sok fajta sajt.
|
 Temetőben járva, ebben a késő őszi gyönyörű időben, nem sietünk.
|
Mintha csak tegnap történt volna, amint felbukkannak a képek…pedig egy emberöltő van mögöttünk.
|
Lehet, hogy olyan nagyképűen írom ezt az úti beszámolót, mintha a feleségemmel együtt világutazók lennénk. Pedig ez nagyon távol áll tőlünk.
|

Huszonöt év távlatából visszatekintve el-elgondolkodom életünk folyásán. Új élet kezdődött számunkra, új reményekkel. Meghatározója a balsors. – Akkoriban így láttuk. Utólag visszatekintve, a bajok mélyítették egymás iránti szeretetünket, s hihetetlen kitartásra tettek képessé bennünket.Hol is kezdődött?
|
 Azt mondtam valaha: szegényebb lennék, de sokkal szegényebb – ha ez nem történt volna meg.
Azt mondom ma: gazdagabb vagyok, de sokkal gazdagabb – mert ez megtörtént.
Gyermeki vágyaink kiteljesedtek.
|
Ilyen, és efféle kalandokat éltünk át Vilmossal. Persze, azért mikor tudtuk, hogy csak Erika és én leszünk vele egész nap, mert a szülei munkába mentek, attól kicsit féltünk.
|
Ne haragudj kedves, de nem tudok gondolkodni. Most csak érzek, és sajnos ez határozza meg minden tettemet.
Szeretném elfelejteni azt , ami van! És ami van, az az, hogy szeretlek. Még ha csak gondolatban is.
|
Vilmos nekem is, és Erikának is naponta tartott angol nyelvleckét, mert, ahogy említettem, ő tud angolul is , és magyarul is. Sőt, nem is tudja, hogy két nyelven beszél.
|
 Mindenki mást csinál. Bánatos óráiban, esetleg napjaiban, az ember úgy érzi tenni kell valamit, mielőtt megzavaradik.
|
Sokat olvastam vándorutakról, vándorok viszontagságairól meg más effélékről, és talán ezért soha nem tartoztam az utazni vágyók közé.
|