Ahogy múlik az idő, annál jobban hiányzol. 
De már csak a fizikai léted hiányát érzem.
Kihunytak, kialudtak az érzések.
Már nem tudom, milyen volt, amikor jó volt.

   Hogy van az, hogy a mamák tudják? Nem később, - majd - hanem rögtön,akkor! Elsőre. 
   Én semmit sem akartam tudni, de azt elismerem, kezdetektől fogva éreztem , hogy valami rosszat tettem. Igen hamar kiderült, hogy nem kellett volna,  nem kellett volna hozzá mennem.

   Tamással így kezdődött a kapcsolatunk. Levelezve, mert mondanom sem kell, ezután hetente érkeztek a levelek Nagyatádról, ahol katonai szolgálatot teljesített.
   Egy napon teljesen váratlanul beállított. Zavarban voltam. Hogyan kell ilyenkor viselkedni?

Hamar kiderült, hogy nem tudom beosztani a fizetésem. Soha nem mértem fel, mi mennyibe kerül, csak megvettem, mert volt pénzem éppen.

Egy ortodox szeretetotthonban kaptam munkát, és egy kis szobát.  Úgy tűnt, innen nyugodtan járhatok iskolába, hisz a munkáltató nem zárkózott el előle. Ellenben a személyzet...rövid idő elteltével, nem nézte jó szemmel, hogy heti három alkalommal helyettem is dolgozniuk kell esténként. Hamar kimartak maguk közül.

A fél év

Zenészek

Nem akármilyen családba csöppentem. Zenészek... komolyzenészek.

Ismerkedés után

Az ismerkedés

Magyar Nemzet napilap hirdetési rovata: Háztartási munkáért bentlakással keresünk megbízható személyt, tanár házaspár.

Mária életének sorsfordulói nem akármilyenek. Az ő életét ismerem a legjobban, ezért abból a legérdekesebb részeket, amolyan szemelvények formájában külön tollhegyre tűzöm.
Jó fejű, jó tanuló gyerek volt. De Precíz tanár úr hiába ment el a szülőkhöz, hogy ezt a gyereket felsőbb iskolába kell adni,  a mama azt mondta, mi szegények vagyunk, nem tudja vállalni a taníttatását. 

Utálattal szeretni

Ígértem egy valóságot arról a helyzetről, miként tudok utálattal szeretni.

   Úgy kimerültem, azt hittem aludni fogok. Tévedtem. Csakúgy tolúltak agyamba a gondolatok. Istenem de jó volt veled gondolataimban visszamenni az időben. Forgott a kerék, mint a ringispil.

 --Aztán, ha erre jársz, ugorjál bé hozzánk, mindég lesz egy tányér leves, vagy egy pohár víz, a barátságot nem mérjük, az ajándék.

    A kis  Juditka éppen csak öt éves, és mint tudjuk, ebben a korban a legérdeklődőbbek, és nagyon fogékonyak a gyermekek. Szívesen hallgatják apukájuk meséit tücskökről, bogarakról, és persze a gólyáról!
   A gólya ismént kezdi fészkét rakni, a házuk előtti villanypóznára. A felnőttek szeretik ezt a madarat, és szivesen mesélnek gyermekeiknek történeteket róluk.

Családunk legkisebb szülöttje.  Mivel mindnyájunknak ő volt a kicsi, örökre Jancsi maradt. A forradalom évében született,a Zirci kórházban. A mama ekkor már negyvenöt éves volt, apánk ötvennégy. Boriska után, úgy tünt, már több gyermek nem lesz.