Alszik az erdő,
szunnyad a szellő.
Odvában éhesen alszik a farkas,
álmodik, étke egy hatalmas szarvas.
Alszik az erdő,
szunnyad a szellő.
Felriad a farkas,
hol lehet a szarvas.
Alszik az erdő,
szunnyad a szellő.
Elindul, szaglász a farkas,
viszi az éhség, mi rajta hatalmas.
|
Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják,
úgy lép, ahogy mozgatják a karok.
Nevet a tánc, csak a lélek zokog.
Valaki parancsol, s lettek új golgoták.
Múló évek apró örömei ritkák,
de táncolni kell, mozognak vonók.
Szól a zene, s a régi dallamok
kézfogásait tanulják az unokák.
|
k 01/14/25
Dáma Lovag Erdő...
Ó, Attila, Bendegúz vére, hunok nagy királya,
Reszketett Európa, kardod, ha látta.
Félt tőled Napkelet és Napnyugat,
Reszkettek tőled mind a nagy birodalmak.
Most kellene jönnöd, szólítanálak.
Nagy szüksége van a nemzetnek,
Fiai földönfutóvá váltak.
|
v 01/12/25
Dáma Lovag Erdő...
(2013.01.12.)
Zajló, múló történelem,
Még fáj, mutatja nekem,
Hősök jönnek emlékezni,
Őket nem lehet feledni.
Szegény nemzet, de sok csatát
Megélt, s vesztette el sok hős fiát!
Tatár, török, labanc, orosz,
Minden háború halált, vért hordoz.
|
Mikor a nagyszüleim kapuján beléptem,
egy egész más világhoz, szeretetországhoz értem,
ott náluk soha, semmitől sem féltem.
Nagyanyám, mikor meglátott, mindig örült,
szeretete már messziről felém repült.
Mosolyát most is látom, fényesebb, s szebb tőle a világom.
Nagyapám tanítgatott, mindenfélét megmutatott,
sok falusi örök értéket átadott.
|
v 01/12/25
Dáma Lovag Erdő...
Isten tenyerén gyöngyszeme a világnak,
Alkotó éveimben, tervezőként bejártam.
S boldog voltam, szép arcát láthattam.
Szülőföldem, Kisalföld, a Hansággal,
Ő állította meg régen a törököt, a tatárrajt.
Nyögtük bíz a hadakat, védtük a hazát
Osztrákok uralmától, zártuk a határt.
|
szo 01/11/25
Kovácsné Lívia
Hiányzik nagyon a szó,
a kimondott szó,
a beszélgetés,
az érintés,
a mosolyod,
a biztatásod!
Hiányzol, ha távol vagy,
én itt, te ott,
kint tombol a nagybetűs ÉLET,
szívemben vergődik a lét!
Az életben bármennyit éltél,
mindig túl nagy a tét!
Hiányzik a nyugalom,
a békés együttlét,
a kezed puha érintése,
|
Megettem kenyerem kétharmadát,
hoztam jó és rossz döntéseket,
hullattam könnyet, vidáman kacagtam,
kaptam simogatást és ütéseket.
Az ember mindig tervezget,
próbál kibogozni kérdéseket,
és a válaszokból magának
felállít egy értékrendet.
|
p 01/10/25
Pitter Györgyné
Vajon a lelkek,
ott messze,
Nálad, Uram,
fent a Mennyben,
figyelnek még néha ránk?
Látják sorsunkat,
hogy hogyan élünk nélkülük tovább?
Hogy összeomlott világunk,
mióta itt hagytak?
Látják, hogy sír a lelkünk,
mikor nevetünk?
Hogy gondolataink nem nyughatnak?
Hogy mosolygunk,
mikor szenvedünk?
|
p 01/10/25
Pitter Györgyné
Képkeretet válogattam,
közben titkon Rád gondoltam.
Évikével nézegettük,
rakosgattuk, illesztgettük
képeimhez a keretet.
- Vajon, melyikben a legszebb?
És mert hasonló ízlésünk,
összeakadt pillantásunk,
a legjobbra rátaláltunk,
jót nevettünk, szívünk örült,
következő képem sorra került.
|
p 01/10/25
Dáma Lovag Erdő...
Sokan megértek már szörnyű éveket.
Becsüljétek az idősöket!
Háború, beszolgáltatás, forradalom
Gyötörte szívüket, lelküket, testüket.
Becsüljétek az időseket!
Társuk a bot, lábuk roskad,
Hajlott hátuk, bizonytalan járásuk,
|
cs 01/09/25
Dáma Lovag Erdő...
Hűs forrást keresve,
Úgy vágyik a szívem a kikeletre.
Mint éneklő pacsirta,
Énekét, ha zengi,
Itt a tavasz, fennhangon énekli.
Mint a széncinege csicsergi,
Nyitni kék, nyitni.
Úgy vágyok a tavaszi ígéretre,
|
Börtönéből szabadulna,
keresi útját a lélek,
de foglya az egónak,
hiába fia az égnek.
Tekintget magasra,
oda vágyik vissza,
hol a születése,
hova emléke hívja.
Amíg várakozik,
bölcsességet tanul,
megérti, mit kapott
végzendő feladatul.
|
sze 01/08/25
Bíróné Marton V...
A családfánkat szerkesztve
hoztál legősibb képeket,
máris a kezdő kedvenc lett,
szívünk áraszt köszönetet.
Legutóbb, mikor kerestelek,
utólag levél érkezett.
Keresztfiad ismertette,
ágad nem hajt már levelet.
Szívünk őrzi emlékedet,
családfánk a fényképeket.
Nagyit, aput, testvéreket.
kincset érő emlékeket.
|
Lehet rövid idő, vagy akár évek alatt,
kimondva, s kimondatlanul, emberek közé emelhetnek falat.
Hozhatnak boldogságot, szerelmet s reményt,
ha kedvesen szívedhez szólnak, vagy írnak belőlük regényt.
Elmondhatnak megannyi hazugságot,
s ezzel okozhatnak benned csalódást, vagy ha elhiszed, vakságot.
|
k 01/07/25
Dáma Lovag Erdő...
Jégvirág az ablakon,
Hajnal hasad, virág nyílik.
Jégvirágba font üzenet,
Jégcsapok az eresz alján.
Tél festi a tájképeket,
Hideg künn is, benn is bénít.
Havat hozott a szél,
A rőzseláng melegít.
A fáma szegénységről beszél,
Rönkökből épült fenyőfa.
|
h 01/06/25
Pitter Györgyné
Gross Arnold, a kedves grafikus,
kinek képein minden apró,
emberek, madarak, kiskutyus,
nem gondolta, nem is sejtette,
hogy kávézó lesz közelemben,
találkozás a legszebb szerelemben,
és titkos jelszónk, keresztneve.
|
h 01/06/25
Pitter Györgyné
Előttem egy üveg pezsgő,
nincs lehűtve, nincs értelme.
Tőled kaptam, nincs sok éve.
Együtt vártunk alkalomra.
Messze nézek, elmerengve.
- Van szilveszter a mennyekbe’?
Sós a könnyem, marja szemem.
Ilyen az örök szerelem?
2024. december 31.
TM
|
Könyörtelen az idő,
elhozza a ráncokat,
lassú tipegéssé teszi
a pörgő táncokat.
Üveget rak szemek elé,
ősz fürtöket festeget,
görbe hátra és derékra
pakolja a terheket.
Újra elhoz álmokat,
felidéz sok emléket,
elfeledett dolgokról,
régmúltról meséltet.
|
Csillognak a jégcsapok, deresek a fák,
szépség mindenütt, fagyott a táj,
farkasok üvöltése messzire száll,
a falka éhes, vadászni jár.
Véresek a pofák, hamar alkonyodik,
de a fiatalság még játszadozik,
utolsó sugaraknál finoman havazni kezd,
hófehér takaró fedi el vétkeiket.
TM
|