k 06/16/15
Dáma Lovag Erdő...
Tipeg-topog meg-meg áll
Vajon mit mond ,kiabál?
Arca ragyog,itt vagyok
Ártatlan,mint az angyalok
|
|
Fekete mélységek zuhannak feléd
Sokszor úgy érzed már mindenből elég
Csak pár szó hang maradt gesztus testbeszéd
Szíved lelked a hiteles mérleg
|
575575
Az "előre nem ígéret": lélek vihar.
"Megoldható lesz": semmi ruhája,
melyben láthatatlanul a bizonytalan.
|
575575
Ő sírt, és bosszút esküdött. Megpróbálta
becserkészni az új következőt.
Az öngyilkos űrt hagyott. Volt erényei
|
Még sok mindent nem mondtam el néked.
A reggelek örömét, az együtt töltött
percek lázításáról sem mondtam még sokat.
Amikor, csak órákra választ el a rohanás,
távolságod fájdalmát érzem -
|
Éjszaka volt, a címre pontosan érkeztem,
Kerestem a csengőt, hiába, nem találtam.
Még talán morogtam is, és hinni sem hittem,
Megint átvertek? Pedig igen, konstatáltam.
|
Mi az, miért igen gyakran megmarkoltak tollat?
Elmélázó ábrázattal versszakokká róttak.
Illatos fuvallatában fürdetve szellemét,
kitárja az égbolt felé, tág csillagrendszerét.
|
Vagyok két lábon járó
jószándék
(törékeny ajándék)
|
Álmodtam sok ódon egyetemi emléket,
mint ahogy az elme rázza fel a nem-létet.
Kavarogtak arcok, mosolyok és szemrések –
bekopogtak hozzám hajnali szép vendégek.
|
szo 06/13/15
Dáma Lovag Erdő...
Gyásznapok sokasodnak
Fájdalmak soha el nem múlnak
Emlékeid TRIANON nem fakulnak
Csattan az ostor,levegőt hasítja
|
Emlékek... azok a gyönyörű emlékek...
Drága, jó feleségem, hol vagy már?
Kereslek mindenben, mindenhol kereslek...
Vajon volt még egy ilyen álompár?
|
szo 06/13/15
Mezei István
A rossz erők most felszínre törtek,
szúrását érzem egy gyilkos törnek
belül, tette helyrehozhatatlan,
mióta elment, fekete Nap van.
|
szo 06/13/15
Lénárd József
Pécsi Szenior Akadémia II. félév oklevél átadási ünnepségre
Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják,
úgy lép, ahogy mozgatják a karok
Nevet a tánc, csak a lélek zokog.
Valaki parancsol, s lettek új golgotá
|
...Hová is tegyelek?... /Pályázat/
|
Eperízű ajkad (Pályázat)
Hívnak az édes, eper-ízű csókok,
télen is tavaszi tósztokat mondok,
vár egy örökre terített majális,
befogja fülét sunyin a halál is.
|
Szonett: 30. /Pályázat/
Eszembe jutnak a régvolt májusok,
mikor a szerelmed és forró tested
a tavasszal karöltve fűtött, hevített,
ha elhagysz, tudtam, megfagyok, meghalok.
|
Nyílik a fehér orgona,
Kis szívem dobban egy szóra,
Édesanyám, hozzád jöttem,
Anyák napját köszönthessem.
|
Három bájos kis angyalka
Röppent be az életembe.
Okosan és nem egyszerre,
Megszokáshoz időt hagyva.
|
- Huhú huhú
ez az esti táj szomorú- mondta a bagoly, majd vidám hangon elkezdett énekelni,
és egyetlen pillanat alatt:
|