Eljött a mi szép ünnepünk
Pünkösdi királyt választani megyünk
Szól a zene vígadalom
Ki lesz a ,,Pünkösdi királyom"

Ági befejezte a nyolc általánost, a gimnázium előtt a nyári szünetben, elment a nagymamájához nyaralni. Boldog volt, hiszen abba a gimnáziumba vették fel, ahova anyukája is járt! A nagyszülők mindent megtettek, hogy egy szem unokájuk jól érezze magát.

Hajnal pírja ragyog a magyar égen
Pünkösd napját köszönti felkelőben
Ébredj magyar testvér szép napra!
Csíksomlyóra a vonat vár indulóra

Láttam dús akácfa ligetet,
ahogy a bűbájjal hiteget:
fagyott hózápor képzelt képét,

Valóság és illúzió című kiállításának megnyitójára.

A rejtély, a vágy, melyet a szépség idéz,
a láthatóság, s az elképzelés,
óriási világok peremén, varázs.

Amikor a lélek cserben hagy egy testet –
akár ha Óbuda hagyná oda Pestet –

A test csupán egy gyenge jármű:
szívvel hajtott karosszéria,
istenkézzel deformált sármű,

    Vívódás és vigasz

Ráültek egy padra sokan elfáradtak.
De fenekén a nadrág kilyukadt, hisz
egy szálka felhasította. A deszka védekezett.
Én független vagyok. a szálka szilánkja
volt a tettes, aki nem simult, csak úgy tett,
mintha nem függne, már a gyalult deszkától.

Öreg kukás ,van itt szemét
Elméd,kezed,jobb napokat megélt
Válogatod más szemetét
Öreg ember,ott a helyed ?
Szép napjaid elfelejted?

    Valakik csalitba csalták,
bűzölgő mocsárba lökték.
      Hátába csapták a baltát,
szép szívét mozsárba törték.

Hej te, hej buta Mariska!
Kinyílott a tamariska –
nem látod?

Elmúlt az ősz,tél követte
Elrepültél messze,melegebbre
Isten neked két hazát adott
De a mi hazánkban vagy boldog!
Kéményeinken vár vissza fészked

Utolértem a futórózsám –
régóta loholtam nyomában.
Bársony-szirmosan hunyorog rám:
azt hiszi, ő ébredt korábban.

Száz kis béka a csúcs felé tört
fele útnál már mind meggyötört
tömeg rikolt: add fel
célod nem éred el
csak egyik: hallócsöve eltört.

Az egyszerű falusi paraszt ember soha nem kívánta a háborút. Az bizony szenvedéssel, rombolással, kegyetlenkedéssel, akár erőszakoskodással is járt.

   Hol volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren túl, élt egy szegény ember. Volt felesége és hét gyermeke. Négy lány és három fiú, mint az orgona síp. A lányok még kicsik voltak.