Magyarország Édesanyja
Boldogságos Szűz Mária
Áll a várfokán Kisded a kezében
Áldással vigyáz ránk!
Magyarokat  nagy baj ne érje!

Köszönjük Szűzanyánk!
Hogy mindig vigyázol ránk!
Sok veszélyből, viszály után,
Talpra állítod hazánk!

Ne engedd el soha édesanyád kezét,
Meg ne tagadd soha áldott szeretetét.
Ne feledd el soha, amit tőle kaptál,
Mindazt, ami több volt s fényesebb a napnál.

Ne engedd el soha édesanyád kezét,
Meg ne tagadd soha áldott szeretetét.
Ne feledd el soha, amit tőle kaptál,
Mindazt, ami több volt s fényesebb a napnál.

Az óceánon messze túl
Turul madár útnak indul
Fáradt lelkét vigasztalja
Várja őt a magyar haza!

Óceán hullámzik, magas a habja
Partokat dühösen korbácsolja
Turulnak csak az szíve vágya
Kárpátok hegyét  meglátja!

Madár röptében vijjog
felveri a csönd szavát,
kutya hármat vakkant
ébren tölti az éjszakát.

Öregapámtól hallottam ezt a történetet. Ha nem a drága nagyszülém mondja, talán, el sem hiszem. Annyira hihetetlen volt, hogy az ember kételkedett, vajon ilyen megeshetett-e.

Hittem neki, mert öregapám sohasem szokott füllenteni. Mindig az igazat mondta. Sőt nagyon utálta a hazug embereket.

Anyám fehér felhő,
Apám néma bánat,
Anyám tiszta égbolt,
Apám már nem árthat.

Anyák napjára és minden napra

Írta: Mezei István

Térdeimre ereszkedem előttetek!

Egy magyar ember magyarok ellen tüzel.
Fügét mutogat, talán narancsot.
S az új nemzedék szája,nyálban összefolyt.

Csak úgy futólag-
érintsed ajkaddal
az én ajkamat,
had érezzem édes
bódító illatodat.

Ott állt... magányos, mély csendjében
Tripoli felett, fenn a hegyen,
karját az ég felé nyújtotta,
a tájat egymaga uralta.

Köszöntsön ragyogó nap az égen!
Nyíló virág a réten
Dalos madár az ágon
Ma öröm érjen,  azt kívánom!

Ma téged is virággal köszöntelek
Köszönöm áldott jó szívedet!
A dalokat, a meséket
Ölelő karodban a szeretetet

Mindig többet gondolok rád vissza.
Múlt éjjel is rólad álmodtam, Anya.
Már virágba borult udvarunk, kertünk.
De boldog is lehetnél itt most velünk!

Köszöntenélek, hogyha elfogadnád,
s előtted állhatnék most izgatottan,
mint mikor szívem sokszor rád nyitottam,
ha szeretni illett minden jó anyát.

Mikor azt gondoltad végre!
Már kiittad a bánat poharat!
Jön az élettől még egy fájó emlék!
Mely örökké szívedben megmarad!

Ne sírj, ha fáj is a szíved!
Ne sírj, ha azt mondod elég!
Neked ezt szánta a sors!
A szerető, hűséges szívedért!