Szép asszonyok, szép leányok,
Kincsei a férfi nemnek.
Sóvárogva szól hozzátok,
Minden szó, mit versbe zengek.

Én láttam virágot
vihar tépett széjjel,
hatalmas ős fákat
kicsavart tőkével.

Édesanyám szentem, köszöntelek én ma,
Te vagy a jó Isten áldott ajándéka.

Mikor köztetek járok, csak susogjatok
gyengéd szeretetet, empátiát felém,
lassan magam sem értem már,  ki is vagyok
e kitárulkozásban, május elején.

Zsuzsá(m)nak szeretettel mert.  és egyben ezzel a verssel el is köszönök, úgy "andikásan", és  mindenkinek további jó alkotó munkát kívánok. :)

Május elsején a szív kivirágzik:
tarka kert, körötte zöldell a rét.
Nőszirommal pünkösdi rózsa játszik,
s orgonabokor bólogat odébb.

Szavaimat széjjel szórom,
majd egy rostán átszitálom,
égnek sötét kárpitjára mind
így átrendezve feldobálom.

Egy új út kell, meg is kaptam
majd ott büszkén végigmegyek,
de most kövezik még csak ki
úgy illenek hozzá ezek a rímek.

Napsugár fújt ébresztőt a fáknak
Csupa levél, ragyogással ébredtek
Áthatolt a napsugár a lombokon
Mint szívemben a remény tavaszon
Suhogó patak rohan tova
Selymesen öleli útjában a köveket
Mint ha dalolna nekik víg éneket
Oly kedveset, leírni sem lehet

Magyar vigyázz! Meg ne tévedj,
lugasodban el ne révedj –
esélyed ha maradt még egy!

.

Ha volt múzsám, már rég eltemettem,
Fájdalom simogat, mint lágy selymem,
Bizonyosság helyett csak sejtelem,
A dallam lassan elhallgat bennem,
Csendesen ölel át a rejtelem.

Sétálok hullámzó, fűtengeren,
Világom bejárom e szép helyen,
Ami véges is végtelen nekem,
Nem töröm fejem okos verseken,
Úgy is megteszik mások helyettem.

575575

Légy természetes. Tudom feladataink
sokszor nagyobbak, képességeink
nem érik utol, s a vágy marad, elmarad..

Pünkösd előtt
csodára várva
 

Emlékszem. Még ma is érzem
azt a tiszta, friss illatot,
mikor féltve, a sötétben
megnyugtattad "Kiscsillagod".

Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám!
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt, valóság tán!

Visszatértünk udvarunkba
Mint, ha most is ott várna
Virágoztak az orgonák
Köszöntöttem a legjobb édesanyát!

Bánt nagyon a lelkiismeret,
hogy elhagytam aki szeretett,
érzem kezével fogja kezemet,
csókja örökre szívembe égett,
hallom – te engem nem szeret.