Megfognám a kezed
nem simogat régen...

Az eső es,
a bolygó bolyg,
a forgó forg,
a hordó hord.
A bordó: bord?

Te szürke nagy folyam
félelmetesen izgalmas
nekem mégis színes,
partja néhol olyan,
mintha sérült lenne
vagy olykor sebes.

575575
Csak a holnapot, már csak azt add meg nekem.
Egy apró fohászt, egy köszönetet,
hogy mondhassam imáim között, neked is

Elérhetetlen kép, mely a mindennapok
fénykoszorúja. Messzeségéből
elvakít a fény. Sokszor nyúlnék utána

Nem tudni még azt, mi lesz itt végül,
de egy sunyi szándék ölni készül.
Az ősi vérszomj kutakat áskál,
s morajlik minden szívdobbanásnál.

Béke galamb,fehér galamb
Száll magasan az égre
Turbékolja emberek
Legyen végre béke!

Tudattalan álmot kever az éj
gúzsba kötve érzed magad,
körül vesznek démoni lelkek
lábad béna előlük nem szalad.

/ Köszöntő a ludasi Ludas Matyi Művelődési Egyesület 
fennállásának huszadik évfordulójára. /

Köszönteni jöttem, húsz esztendő dolgát,
Mert nálunk a rigók tegnap azt dalolták:
Van egy kicsiny falu, tőlünk messze, távol,
Hol még él a nóta Istenigazából.

Lelkembe csodás öröm fakadt
vérem szinte bizsergett forrt égve,
nappali égbolton láttam Csillagot
oly volt az érzés mint szerelem heve.

Uram segíts!
Imára kulcsolom kezem
Feléd nyitom szomorú szívem
Lehajtom előtted fejem
Segíts még élni életem!

Uram segíts!
A bajból kiutat találni!
Az igazat meglátni!
Ne engedj hiába szenvedni!
Adj erőt, még egyszer talpra állni!

Csak néhány betű,
s a szó végén ülő hű
ű betű,
mint régi, óhegedű, 
oly gyönyörű
dallamot ád, s ó,
én zöldfülű,
játékos kedvű
gyermek,
most érzem csak,
mily csengésű fű
szavunk végén az ű!

Bújt a lágy esti fény
Holdnak arany ruhájába,
ekkor kívántál menni
az esti maszka bálba.

Hangos szóval kiálltok a magasba
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált
Nincs felelet, néma a szád

Messze látok a Balaton víztükre felett
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet
Az oltár előtt letérdelek

Virágágyás nyoszolyán
Bimbózik a tulipán.
Szirmát bontja hajnalra,
S rámosolyog a Napra.

Visszatérnek hozzánk, itt van a hazájuk,
minden új tavasszal szív-repesve várjuk,
fészküket megóvjuk, lessük érkezésük,
boldogsággal tölt el a csivitelésük.

Jégszívű tél virgonc fattya
fittyet hányva, mit mond atyja,
fölpattant a táltos fagyra.

575575
Síró papírlap, szoknyája egy nagy paca.
Fodrozó hányást, okádó üveg
tette. Meglökték, s kifolyt. Lökdösnek újra.

Hozsánna! Hozsánna!
Jézus Jeruzsálembe bevonult.
A természet is virágba borult.
T/iszta öröm -, tavasz és virágözön…