/Aki még tud imádkozni!/

Vadászni voltam, gyűjtögettem –
életörömöm még töretlen.
Ősasszonyomnak imponáltam,
amikor vadul lesben álltam…

Ön-és évtársaimat biztató ballada
A köztudat pesszimistának ne tartson
Ezért hát naponta önmagam biztatom
Forrástól sodródom le a torkolatig

Már az idejét sem tudom mikor volt az a nap ami nárcisz illatával elvarázsolta a tájat, és mindent de mindent olyan csodássá tett mint az kislány aki épp most a tükörbe néz.

Csonthártya gyulladás van a fél arcomon a felső fogamtol. Holnap bontyák.

       Egyszer volt, hol nem volt, talán az Óperenciás tengeren is túl. Volt egy kislány Nárcisznak hívták. Tengerparti házukban élt szüleivel, 2 testvérével, és a bozontos Buksi kutyájukkal.

                            Nárcisznak gyógyulásra

Én már rég nem figyelek oda -
nem zavar ilyen remek csoda.
Csak azt lesem: miként működik
a varázslat, ahogy üldözik
fitársaimat a hormonok
bentről és a kinti fondorok.

Egyszer régen, nagyon régen, Nagyanyám mesélte ezt nekem. Élt egy öreg kertész ember.Virág hagymákat árult varázs kertjében. Nagymamámnak két nárcisz hagymát adott emlékben. – Hagymáknak varázs ereje van! – mondta az öreg kertész. - Szívvel kell öntözni, hogy megnőjenek! De vigyázni kell vele, egy csepp víz is elég belőle!

Ablak a mennyországra? Talán.
Így érzi magyar, lett, katalán,
mikor megfogja az a vagány
kirakat. Szépasszony, avagy lány –
csak a frissesség különbözik:
jönnek a Zsókák, Erzsik, Bözsik,
s tolják maguk előtt védjegyük –

    Nagyon zord, kemény tél uralkodott az erdőkön, mezőkön és réteken.

Sósak a könnyeim,
sós az izzadságom –
tenger-utód vagyok
valamilyen ágon.
Ha nyári délután
rám tör méla álom –
egy ős hal úszik át
óceáni hálón.

Meleg levegő zizzen,ragyog a határ
Búzavirág,pipacs,
Margaréta,szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.

Gúzslandon kelendő áru a madzag,
kenderkötél, selyemzsinór és vaslánc.
A harakirivel rokon a hastánc,
s fülsüketítő a csattanó maszlag.

Én csak egy vagyok a sok páciense közül, akik segítségért fordultak Önhöz tartalmas pályája során.