Ahogy sétált, az utcára kihallotta a gyermekek kántálását :"Krisztus Jézus született, örvendezzünk..."

Este 8 óra. Megérkeztünk Kasselbe. Egy kis hülye arab a recepciós. Seggdugacsnak hívjuk. Amilyen kicsi, olyan arrogáns. A szoba mini, de jó.

A KOLDUS MONDÁJA

 Egy időben nagy szegénység sújtotta az országot. Ez legfájdalmasabban a koldusokat érintette, akik azelőtt sem éltek irigylésre méltó sorban. Ebben az ínséges évben naponta sok-sok falut kellett bejárniuk, hogy legalább egy karaj száraz kenyeret adjon nekik egy jótét lélek

A 2000-es évek elején a Megyei Önkormányzatnál bizottsági tagként, egy dániai három hetes úton vettem részt.

   Vándordiák ballag lassan, nézelődve Kassa híres városából a budai úton Miskolc felé. Nem sietős az útja, szívesen nézelődne minden falucskában, de mivel üres az erszénye, korcsmában nem állhat meg, mert sehol sem mérik ingyen az ételt, sem a bort.

     Jancsi már nagyon unta a kaszárnya taposómalmát. Kilencedik hónapja katona. Egyszer ugyan volt otthon, de az egy nagyon szomorú alkalomra történt. Nem is szívesen gondol rá.

" NINCSILYEN" ország - talán a nagy többség azt állítja, hogy ilyen ország nem is létezik.

      Egyre többet szerettem volna a „mamával” együtt lenni, de ő néha magamra hagyott. Majd később visszajött és én nagyon boldog voltam akkor. Egyre jobban kötődtem hozzá, és igényeltem a jelenlétét.

Kisborjú is alig voltam, amikor a mamám elveszett. Kerestem én, de nem találtam, mert mély volt a rengeteg. Emberek jöttek, kedvesen, megetettek, simogattak szelíden.

Elhangzott Táltos, Zebegénytől, 1035-ben megtartott utolsó Szeren.

Egykori tisztelt ismerősöm – nem mondom barátomnak, mert barátai halála után százával keletkeztek – hosszú évekig tűnődött azon, hogy a hatalom megrontja az embert. Kérdés azonban, vajon a hatalom, vagy az ember természetéből következik ez: Nem árulta el a választ, én sem jöttem rá azóta sem, de inkább az embert gyanítom e megromlás okának.

Utószó:
Ennek a hosszú útnak végére értünk, de Brad és Rózsa élete tovább folytatódik. Rózsa édesanyja állapota jelentősen javult.

A hosszú hajóút, és a beszélgetés után, Rózsának eszébe jutott az ígérete, amit megfogadott már régen, ha megtalálja a családját. Gondolatai folyton az adott szó körül jártak.

 Richard teljesen kicserélődött. Rendbe szedte magát, bár a magukkal hozott ruhák kicsit bővek voltak rá, de jól festett benne. Megborotválkozva, újra ápoltan, boldogan feszített az új külsővel. Mennyire más embernek érezte magát!

 Hatvannyolc év imája a Végtelenhez

Rövid sétát tettek a parton. Odavezette őket ahhoz a részhez, ahol gyönyörű kilátás nyílt az óceánra. Ezen a partszakaszon szoktuk a mamával együtt nézni az öböl vizét, itt a legszebb! Innen vettem észre a hajótokat is.

      Amikor eljutottunk ehhez a parthoz, sok évvel ezelőtt, már régen azon gondolkoztunk, hogy innen, hazafelé vesszük az irányt.

- Ő, apa! – kiáltott a fiatalasszony.
 - Rózsa, ne menj!  –kiáltotta Brad, de őt nem érdekelte semmi, csak futott!