Reggel megcsörrent a telefonom, fél nyolc lehetett, a főnök volt.

A farkasordító hidegben, a zúzmara megdermedt a fákon.  Hótakaró borította be a zimankós tájat, és a szél sem moccant sehol.

A kövesút szélére kormányoztam az autómat. Villogóra téve a féklámpát, hogy lássák, állok.

Ellopták a fejünk felől az ózonernyőt és nyakunkon az ibolyántúliak, lokátorok őrzik álmunk, ellenségünk csak azok a gaz afgánok és irakiak. Bárányfelhők helyett kondenz csíkoktól tarka az ég.

      Az a pár hét, hamar eltelt. Szinte észrevétlenül eljött a várva várt nagy nap! Azt hitték, hogy nem is tudnak időre készen lenni a sok feladattal, ami ezzel jár.

Felhúzom a lábamra a gumicsizmámat, kiszállok, nézem a keréknyomot, amit már sikerült kitaposnom. Kellene még pár méter, hogy fel tudjam venni a kellő sebességet, így  legyen elég lendület az elrugaszkodáshoz.

Vers helyett töredelmes, csorgó sorok

Történelem régész, kutató és minden, ami ebbe belefér! Boldog volt, kimondhatatlanul boldog!

     Csaknem egy órán keresztül ömlött vigasztalanul a monszunszerű vízözön, majd csökkenni kezdett.

Másnap reggel korán felkerekedett, hogy ismét bemenjen a városba, de mielőtt bármihez is kezdett, szeretett volna a kedvenc lován kis időt az erdőben tölteni.

Sokáig forgolódom álmatlanul az ágyamban. Sorjáznak a gondolatok, amit a stressz torzít. Vizionálok, lidérces borzongással vált meg az álom a valóság világától. Reggel felébredve, a szokásos szertartásszerű tevékenységek.

Brad számára is az erdő, a természet jelentette az egyetlen, elfogadható otthont. Nagyon értékelte odaadását a természet iránt, de egyben féltette is a lányt az egyedülléttől az erdő közepén.

Reggel érkezésem után Dani bácsihoz mentem be először a műhelybe.

Nagyon szerette az édesapját, akinél bátrabb és kedvesebb embert nem is tudott elképzelni sem.

Reggel felébredve, újra beindulnak gondolataim malomkövei. Őrlik a teendők gabonáját, darálják a sorrendet. Mit, mikor és hogyan. Hirtelen támad az ötlet, Mire beérkezem, az irodába, készen van a terv, tálalom.

A történelem, meseszerű világában élt egy csipkelelkű, gyönyörű lány, Rózsa. Szüleit fiatalon elvesztette és magányosan élt egy hatalmas erdő közepén.

Tíz perccel előbb érkezem az irodába a szokott időpontnál. Marika aki a papírmunkákat végzi, és a nyílván tartásokat vezeti,  már ott ül az íróasztalnál.

Jóska megkönnyebbülve nézett rám, mikor újra megszólalt.

- Tegnapelőtt hívott fel újra a főnök délelőtt, kérdezte, mi van velem.