Negyed évszázad… az ember életének egyharmada, amióta elmentél. Kísértelek utolsó utadra, fel sem fogva, hogy már nem látlak többé. Csak a hiányt éreztem, hogy többé nem hallom a hangodat, nem látom a szemedben csillogó szeretetet.

Hajléktalan lélekkel ima a magányban

4.

Egy idő után feltűnt, régen  találkoztunk már. Feltűnt, mert az autót ott láttam minden reggel, de Jóskát nem. Keresgettem is, kicsit tovább várakoztam, hátha megérkezik végül.

3.

2.

A telephelyre érkezve a kapus felnyitja a sorompót,  kihajolok a letekert ablakon, köszönök.

Ma elkezdem leközölni több részben kisregényem. Fogadjátok szeretettel.

1.

    Bébike alig néhány órája született. Aprócska leány-csecsemő. Ember, tehát a Genfi Egyezmény értelmében emberi jogai vannak.  Az élethez – amit máris el akartak venni tőle -, a szabadsághoz.

Már csak fonnyadást érlel, pusztulást szül a szeptember, október, de mielőtt feketén,

Mondhatnám, hogy kezdetben… Csak a csend volt. Ám tulajdonképpen nem is volt még az sem, mert ha bárki emberfia- vagy lánya ott lett volna, ahol ez a csend is, egészen addig nem lett volna tudomása és fogalma a csend létezéséről, amíg valamiféle hang meg nem szólalt volna a sötétségben, ezáltal értelmet és létezést adva a csendnek. 

Csak egy láng égett. Egy gyertya lángja, mely baljós fényt vetített a gyerekek arcára a szobában.

Majd nyolc évszázada annak, hogy állítólag Bánk, a magyarok bánja leszúrta  Gertrudist, II. András király merániai feleségét, aki fényűző, idegen udvartartását szabadította rá az országra. Gyarmatosított bennünket, példáját később oly sokan követték.

Írta: Kavisánszki Péter

Térdeimre ereszkedem előttetek!

Az utolsó szolgálat
 
Ami beteljesedett? Érdekes egybeesés.

Mini-dráma

 
 Ahogy az erdő sűrűjébe ér, megáll, szétnéz maga körül.