Reggel, míg főzöm fanyar feketémet, a világ szennyáradatát hallgatva ablakot nyitok a fénynek, a napnak, a vágynak.
|
...a legkedvesebb házifeladatom...
|
Jó véggel...
|
Nagyanyám emlékére
|
Vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele. Magas volt, karcsú, sudár, mint a jegenye. Elém állt és így szólt:
|

Milyen sokféle csend van...
|
Állunk a porban, ember arcunkban
hazát szerető emberek szemefénye ég.
Élünk egymást tipró tömegsorsban,
rákos közöny hull ránk: ítélhető kép.
|
Mese akart lenni, de menet közben a tartalma miatt megváltoztattam műfaját. Ítéljétek meg, hogy jól tettem-e!
|
Tegnap találkoztam a tavasszal, amint sétáltam az utcán.
|
Valaha réges-régen, a végtelen égbolt sötét tengerében a milliónyi csillag és számtalan égitest között született két kis csillag. Társaikkal együtt ők is magányosan, árván szórták széjjel fényüket a fekete éjszakában.
|