Varázspálcát kéne venni,
Gyermek évem vissza venni,
Abból is csak ami szép volt,
Nyitna újra a sok játékbolt.

álmosan nyújtóznak a fák
szemét nyitogatja a fény
cirógat már a napsugár
dunnáját ledobja az éj

Én szép hazám, te szép Magyarország
Kárpátok ölelésében ringó rónaság
Ki látott még ilyen csodálatos országot?

Ha rád nézek mosolyog az orcád
Nagy folyóid hegyes, dombos tájat
Kék szalagként átkarolják, részekre szabják

Ha olvastátok, biztos észrevettétek, 
a gondolati zsúfoltságot, mely 
a témának a teljes  alárendeltje.

Legszebb korom időszakát
akkor ott töltöttem,
érett szőlő zamatában
csoda mód merültem.

Májusi lombnak
Hűs üde árnya,
Hajlik az ágról
Szép szelíden.
S mintha az éden
Kelne ma szárnyra,
Lelkem ez árnyban
Csöndbe pihen.

Bíborba borultak a fellegek
csillog az ég, mint fénylő kristálypohár
fel-felbukkan a hold sápadt fénye 
s integet millió szentjánosbogár.

Ha a turulmadár visszatérne
Nem ismer a tájra
Nem ismer a sok szétrombolt várra
Benőtte már az enyészet virága
Hogy ne ismerjen senki hazájára
Ó turul madár, de sokat vártunk!
Szét züllött, elment büszke ifjúságunk
Magas váraink romokban hevernek
Felkiáltó jelként az égre merednek !
Szép hazánk értékeit elvitte az ellen

Családban a gyász, zokogva megül,
Temetnek valakit, lélekharang csendül,
Apáért és fiáért, küldték a behívót,
Fekete ruhás angyal jött, s nem kopogott.

Mi történt velem? Vajon merre járok?
S ez az ismeretlen ismerős érzés?
Vagy talán megtévesztenek az álmok?
S mindez csak képzelet? Vagy visszatérés?

Némák a falak, s én hallgatok
átkarol az éj, rád gondolok
neszezés hallik a távolból
nem te vagy, ébredek álmomból.

Egy zsidóasszony: könnyek a kereszt alatt
Kövek,nagy kövek, mind mozdulatlan.
Alatta a pirosló parázs lassan füstölög.

Mikor utoljára jártam erre
Hullottak a fák levelei szerte
Szomorú nap bujkált a felhők alatt
Csend honolt, nem daloltak a madarak

Most tavasz van, virág eső
Cseresznye fákon virág felhő
Körbe veszi a Gulács, Badacsony, Csobánc hegyet
Messziről a Szent György hegy is integet

Angyalok ittak rá égi áldomást...

Még állnak a háznak falai
ahol napvilágot láttam,
emlékeimben erősen él
de udvarában régen jártam.

Már ne tégy több jót velem illatos Május,
csak telepedj padomra, mellém délután,
a szegényes örökség, alamizsna juss
jutott, mit elém vetettek fukarul és sután.

Ne tégy jót velem, és ne ölelj, ne szeress,
a szépséged, jóságos fájdalmat okoz,
 utcámban nem jár más, néha a szemetes,
pár apró, feladat, mi olykor feloldoz.

Szép egészséges volt az orcád
Jött Trianon tested szétszabdalták
Ereidet elterelték
Szíved dobog, de már nem ép
Mivé lett a nép élete, egészségünk
Porba hever a régi énünk
Amerre nézel,mindenütt romok
Elért eredmények porba hullotok