/ Húsvéti gondolatok/

Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke
„Bocsáss meg nekik Atyám”!
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán.

Füsttől, koromtól szurtos műhelyében
alvilági fények tánca járt,
s ő kergette, hajtotta bősz-keményen
csattogva, zuhogva láncba zárt
magányát. Mítoszok ültek homlokán
hajnaltájt, ha üllőhöz állt jó apám.

Mond csak kedves miért ne lehetne,
hogy újra szerelmed bennem élne,
úgy mint régen mikor álom voltál,
minden éjszaka énhozzám bújtál.

Ígértél nekem fűt-fát reményeket,
tápláltál belém hamis képeket,
hogy lehetne álmot valóra váltani,
hisz fagyott földet sem lehet szántani.

két kezemben fogom locsolóm
tojások lesnek a fűcsomón
s ha megengeded
elbújok veled
ha öntözőmre vágysz oly mohón 

Igazi gyászlepel borult vérző szívekre,
gyógyírt sem leltünk lángokba hulló könnyekre,
harangok is némák, oly pokoli tűz tombol,
ember már nem épít folyamatosan rombol.

            (együtt)    
Felderengett húsvét napja –
útra kelt egy fiú, s apja.
Kicsi lányok, szép asszonyok,
minket méltón fogadjatok!

/Notre Dame /

Virágvasárnap múlt,s ti nem figyeltetek
Áldozati bárányt pusztított tüzetek
Áldozati bárány a Notre Dame
Kegyetlen áldozat lábainknál
Sírhatunk romba dőlt falainál

Lángnyelvek törtek az égre
Az embereknek fájdalomtól szorult a szíve
Mit tettetek, ti többi hamis lelkek?
Hatalmas alkotásnak sem adtatok kegyelmet!

A felhők rejtekében
Ég-tiszta tavak.
Csobbanó kékben kelnek
a napsugarak.
Madarak röptét festi
a szél a tájra.

Fényekre bontom a tájat,
hó csillan minden ágon,
zúzmarás szél bóbiskol,
az Ég szalad át a határon.

Játszik a fácán,
látszik a táncán –
peckes a lépte,
dürrög az égre.

                     most                    
mikor
a láng is
könnyezik, a
harangok némák.
mennek harangok,
és könnyeznek
a lángok,
mikor?
most!

írta-Varga István-Barcs-2019.04.16.

/Erdős László öcsém emlékére/

Zokog a lelkem
Édes, drága, jó testvérem
Ma lenne születésed napja
De érted hull könnyem zápora

Mert nem feledlek soha
Mindig téged várlak
Nyílik talán az ajtónk
S karjaimba zárlak

De elmentél hosszú útra
Honnan nincs megtérés soha
Magaddal vitted a szeretetet
Mögötted nagy űrt hagyva

Zokogva rügyeznek bennem az ünnepek,
és a beteg televény már bolondgombát
hasztalan is terem, többé nem lehetek
a rossz álom túsza, szállnak a spórák.

Már örökre húsvét gyermeke maradok
a nagyszombati csodát, remélve, várva,
mielőtt még elnyelnek a mérges habok,
kapaszkodok az isteni szalmaszálba.

Virág Vasárnap van
Nyílik száz virág
Názáreti Jézus gondolok Rád
Pálma ággal ment a nép eléd
Üdvözöltek, köszöntöttek
Szeretetük sugárzott feléd

Egy hét sem telt feletted el
Édes Jézus elárultak
Elárultak kakasszóra
Másnap reggel virradóra
Megjártad a Golgota hegyet
Pilátus mondott Rád ítéletet

Eső csillan, illat árad,
fényt rajzol a szivárványnak.

/Kitelepítések: 1946-47.04.12./

Kicsi voltam,s nem értettem
Mi ez a sírás, rívás, felvonulás
Mindenki csomagot cipelt,
S hullatta könny záporát
Tehervonatok zsúfolva emberrel
Gyermek visítás még itt hallik fülemben!

Nem érthettek meg ti engem,
nem jártatok még a túlsó parton,
nem hordtátok véres ingem –
húzzátok fel, türelemmel tartom.