Ó, a mag, az a holnap
éltető szent kenyere.
Az ember nem csalódhat,
hát kérgesül tenyere:
|
Sápatag vigasza éji magányomnak,
amint lapozgatok egy régi kötetben,
a kapcsolat bensőséges és közvetlen,
az ember Faludyval csendben elbratyizgat.
|
p 01/20/17
Dáma Lovag Erdő...
Ó Istenünk hallgasd meg imánk!
Barátunknak nagy szüksége van rád!
Segítsd őt a gyógyulásban!
Erre kérünk imánkban, fohászban!
|
Ó, a sír hideg fekhely,
dunyha földdel letakart,
megjelölve kereszttel,
s azon írás: ne zavard!
|
A dőlt betűs rész Kingámé :) én elkeztem és ő folytatta :) Szóval ez egy anya lánya versike :)
|
cs 01/19/17
Dáma Lovag Erdő...
/Mosonmagyaróvár és Mosonszentjános között/
14km.
Emlékeimbe visszajárok
Visszavisznek fagyos álmok
Tél volt akkor,igazi tél
Hó hegyeket hordott a szél
|
Ó, a híd karcsú kapocs
szerelmes partok között,
felhőkbe nőtt utcahossz
a sötét szurdok fölött -
|
sze 01/18/17
Mezei István
Sóvárgok a világ sötét peremén,
Hogy gátat, homályt a fénnyel áttörjek,
Lelkemen ülnek ködös, jeges leplek,
Már messze tőlem az üveg-hideg fény.
|
Kutyakölykök nyüszítenek,
fáznak most a télben,
fagy csípi az orruk hegyét,
nap sem süt az égen.
|
sze 01/18/17
Juhászné Bérces...
Kemencében tűz,
Hideget elűz.
Meleget lehel,
Így kergeti el.
|
|
sze 01/18/17
Dáma Lovag Erdő...
/Strein Attila Miki- búcsúja.:
Hegedüs Erzsikétől, rokonaitól,barátaitól./
|
Ó, a gén egy spirálba
fordult, kóddal védett
létra, melyen világra
tör burjánzón az élet.
|
A megnyugvó nap még erőlködik, átnéz.
Előtte a domb, hosszú az árnyék,
A kék hegyek fényében, kékül a vadon.
|
Lassan szétroncsolódik
bennem a líra,
velem zuhan minden.
|
Lelkemre hull, behavazok lassan,
e lágy selyem susog szakadatlan,
a szélben szikkad, szárad az ajkam,
odafenn tízezrek tejben, vajban,
idelenn nyomor, nagyon nagy baj van.
|
|
k 01/17/17
somogybarcsirimek-.
Éva – miért azt az almát szakítottad
Éva – miért azt adtad nekem,
egy csenevész almafáról vetted volna
amely alatt Én ott hűsöltem.
|
Ó, a bor a hegy leve,
Dionüszosz itala,
de Bacchus is megy vele:
oly pikáns az illata.
|
Ó, a vágy villamosa
olykor halkan csilingel,
máskor harang-pagoda
és magához bilincsel.
|