A hópamacsok zizegve tömörültek
az összehajolt sok-sok ágakon.
Kisütött a nap, félve megkönnyeztette
|
Életemnek e szeszélyes, szeles telén,
egy padon ülök városom kopott terén.
Elmerengek forró nyaraim hűlt helyen,
Dévaj évek, kevés erény csoszog felém.
|
Ó, a gyász éjfekete
szitakötő, a lélek
röpködése keresztre,
hantra. Társa a végzet.
|
szo 01/14/17
Dáma Lovag Erdő...
Köszönöm Istenem!
Az édesanyát, az életet, amit adtál nekem
Szép, jó dolgokkal megajándékoztál
A csillagszórót, amit meggyújtottál
Lelkembe a szeretetet, amit plántáltál!
|
szo 01/14/17
Lénárd József
Ha leszáll a hegyen a köd,
eltűnik a fény. Árnyékok mögött
az ősz, hulló levelek közt matat.
szél táncát nézi, s a bogarakat.
|
szo 01/14/17
somogybarcsirimek-.
Amit tettél miért tetted ?
A gyermekeket miért ölted ?
Ami kezében volt a trón elé dobja,
virágot a sírról hozta,
most vércseppek buggyannak rajta.
|
Zeng a táj, zeng a táj,
csengő- bongó a határ.
|
Vágtat a vas-ló,
Kattog a lába,
Szén-tüze egyre
Hajtja tovább.
Füstje gomolygón
Lebben a tájra,
Két szeme fénylőn
Messzibe lát.
|
Ó, a bűn az arcra ült
leprarózsa, a lélek
bűzlő gennye, agyba gyűlt
kígyóméreg – csalétek.
|
Ne higgy a hízelgő szavaknak,
Melyek oly könnyen tőrbe csalnak,
Higgy mindig az őszinte szóban,
Melyben nincs rossz, csak mindig jó van.
|
p 01/13/17
somogybarcsirimek-.
Elnémulnak a kacajok,
kihunynak a sziporkázó
halovány de olykor
fényes Csillagok.
|
A nagy ismeretlen epekedve vár,
de még ti itt vagytok mellettem nekem,
bennetek nincs gát, és nincs végső határ,
csak az élet, sóhaj, édes szerelem.
Hol voltatok eddig félve, megbújva,
|
Olyan szép a táj,
mikor megfogja kezem
a hazám.
|
Ó, a vád vak sújtólég,
orvul robbanó metán,
szívet célzó fúrógép,
cseppből fröccsent óceán.
|
Vadtól a szelídig
Már friss hó takarja a régi szemetet,
figyelek rozsdás évtizedet és váltót,
egy kedves arcot hiába is keresek,
kapukig vezetnek tétova vadnyomok.
|
cs 01/12/17
Dáma Lovag Erdő...
Ne hagyj itt Testvér, megfagyok!
Segíts felállni, mert meghalok!
Szóltak a könyörgő hangok
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok
És csend, fagyhalál
Mindenütt amerre kaszált
|
Ó, a gúny az fáj nagyon!
Tán nem is a szívbe szúr:
a léleknek ártalom,
mert a magjáig befúr.
|
Kis patak, kis patak,
csordogál a kert alatt.
|
sze 01/11/17
Mezei István
Kis és nagy vizitek
Mielőtt keserű poharam iszom,
Csak pénzért kapok egy kis klóros vizet,
A nagyvizit léptei a folyosón,
Nincs nálam semmi, a feleség fizet.
|
Hajnali csendekbe
fonódik a szél,
|