Szél fújja a régi leveleket,
mit a múlt kor, még hagyott,
de a szelet a Napszél fújja,
hát merjünk álmodni, nagyot.

Óvatos léptekkel jött a Tavasz
Mint, ha a természetben tündér járna
Varázspálcájával fákat, bokrokat megérintette
Rügy fakadt, s virágtenger körülötte

Ó Tavasz, remények hordozója
Felkelő napot az égre csalogatja
Ébred a föld, zöldell a vetés
Örül a szívünk, oly szép ez az ébredés!

Látjátok, hogy adják, veszik a koncot
Mielőtt lengetnétek a szent zászlót
Tükörbe nézzetek!
Becsület, az adott szó,
itt minden eladó!
Az országot vágóhídra viszik
nekik minden megbocsájtható?
Milyen mély sírba akarjátok ásni az országot,
hogy ne lásson a szemfedő?
Azután csend lesz benne,
s néma, mint az elhagyott temető!

Orvvadász a politikus:
mézesmadzag a puskája,
rá hallgatni nem praktikus –
bolond szelet fúj a szája.

Ó Jézus, Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet
Megváltsd a gonosztól az emberiséget

Éreztem, hogy Ő az – félénken kopogott.
Sejtelmes fény nyomta a csukott ablakot,
halkan zenélt kint a húsvétvasárnapi
szél és csak a csendet lehetett hallani.

1.

Kicsi nyuszi az erdőben
tojást festett az esőben
leázott a festék róla
kinevette őt a róka

Tépelődve, mégis elfogadva

Templomi harangok, nyelvüket vesztették,
kálváriadomb zengi, imádkozók gyászénekét,
sorra felidézik, Krisztus Urunk szenvedését,
érezzük itt közöttünk, de nem láthatjuk létét.

/ Húsvéti gondolatok/

Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke
,,Bocsáss meg nekik Atyám" !
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán

S az anya, aki elveszítette fiát
Zokogva hullt a semmibe
Összetörve teste, lelke
Fájdalomtól szakadt meg a szíve !

Nézd egy csokrot hoztam,
tavaszi virágot...

Amikor rabigába hajtod az elméd,
s pénzért írod a verset, tervezel házat,
egy nyirkos testű kígyó telepszik melléd,
hogy bizton megmarjon, ha a lelked lázad.

Mint ködfüggöny mögül, ha előbúj a nap,
Láttam meg szemének tündérszép csillagát.
S mint végtelen égbolt, ha bájjal elragad:
Fürödtem habzsolva… s a reggel így talált.

Hangod, mint ahogy a tenger zenél,
elandalít, bűvöl, elvarázsol...
két dallam között a hulló levél
megáll, majd bősz, vad vihart korbácsol.

Mint tűzből húzott üveg,
gömbje izzón terül szét,
nem látott még Júdea,
az égbolton ennyi vért.

Elnémult harangok
Hangjuk Rómába szálltak
Elcsendesült Róma
Nem halljuk hangját
A harangok hangjának

Pedig most kellene zúgni
Hangosan félre verni!
Harangozni fel hangosan az égre
Siratja fiát a védtelen ember
Támadó gonosz vérrel ünnepel

Liliomok zöld színű levele
Nyuszi fészket rakott közepébe
Volt abban színes tojás,nyulacska
Futottunk ki fészket keresve a szabadba

Nyuszi fészkét nézegettük, kutattuk
liliom levelek közt meg is találtuk
liliomnak nőtt magasra levele
Nyuszi a fészkét oda rejtette

Plakátkirályok vigyorától
penészül a kedvem,
befőtt szlogeneket böfögnek
emberevő pofák -
szívekből tákolt piramison
koszinuszt csomóznak.