Tavaszi napsugarak virág
illatában türkizbe öltözik az ég.

De sokszor földre hull az embernek könnye.
Néha oly könnyedén mindent félre lökne,
S elrohanna messze, messze e világból,
Remélve, hogy szebbet s jobbat rejt a távol.

Elmúlt apró gyermekkorom tündérkertje
Hol a felkelő napot kakas köszöntötte
Nagyanyám kemencében sütött forró lepénye
Isten adta kenyér várt gőzölögve.

Ahol reggel rézkürtöt fújt a kis kondás
Malacnép visítva rohant a jelre
A pásztor nagyokat kurjantott
Ostorával nyomatékosan pattogtatott

Ott, ahol tegnap még hó volt,
ma már a tavaszi hóbort
játssza az ifjú bolondot.

Van, akinek erdeje nő,
mégis egész télen fázik,
más, meg kinek esze sincsen,
reggel, este csak pofázik.
Kutyatej, kutyatej,
ugat a sok kutyafej…

Könyörgés..
Virág Vasárnap van
Nyílik száz virág
Názáreti Jézus gondolok Rád
Pálma ággal ment a nép eléd
Üdvözöltek, köszöntöttek
Szeretetük sugárzott feléd

Egy hét sem telt feletted el
Édes Jézus elárultak
Elárultak kakasszóra
Másnap reggel virradóra
Megjártad a Golgota hegyet
Pilátus mondott rád ítéletet

Kaptam megint új könyveket,
megcsapott illata, a betű szeretet,
mélyeket szippantottam lapjaiból,
majd ittam, költők szavaiból.

Egy kicsi kakas nagyot gondolt
azt hitte, okos, jól megfontolt
szemétdombra feküdt
héjalesbe merült
légyott helyett így lett megcsonkolt.

Dáma Lovag Erdős Anna verse:Világ Költészet,Boldogság Napjára.
,,Hol a boldogság mostanában?"
Kérdezte tőlünk jó apánk
,,A meleg fűtött szobában!"
Feleltünk rá mi testvérek boldogan.

Hol a boldogság mostanában?
Felragyog a nap,olvad a hó a határban
Hóvirág kinyitja fejét
Erdő mélyén megszólal a nyitni kék

Magyar ember csőben él,
a cső kétfelől zenél -
fújják híres dudások,
ördögi a tudásuk:
egyik fújja keletről,
szűkös böjti szelekből,
másik fújja nyugatról,
keserédes nugátból.

Há kettő o,
te csodálatos jó.
nélküled az élet,
sehol nem létezhet.
Harmat cseppben,
rózsa kelyhében,
kutak mélyében.
Kis nagy tavakban,
óriás óceánokban,
szemednek sarkában,
szomjazók vágyában,
keresztelők csokrában,
lányok csókjában,
az élet foganatjában.

Lehet százszor is leírtam már:
szeretem a hazámat,
és még ezerszer öntöm szavakba,

Szép ez a táj akkor is,
ha épp ködbe öleli
az Ég

Vigyorog a tél az ablakon –
ki mondta meg neki, hol lakom?
Bár a rossz az rám talál vakon…

Egy pillanatra megállt az idő -
abszolút nulla fok volt, megfagyott,
s ami lett, az Istennek őrjítő:

Fák virágaiból szőnek
selyem- fényt
a mindennapok.

Sándor, József, Benedek,
csalódtam ám bennetek!
Naptár szerint itt vagytok –
s velem együtt megfagytok!
Hanyag fiúk, zsákotok
fejtörésre ad okot:
nem voltatok elegek –
ellopták a meleget.
Vagy kilyukadt az a zsák,
s ti voltatok túl lazák?