Gyere bátran, és kérdezd meg őket...
ki tartja össze a kicsi családot,
ki simítja gondban ülő homlokod...
kérdezd hát, mért szeretjük a nőket?

NŐ – SZIROM Pályázat.

TAVASZ SZERELMESE
Tavasszal kiskertembe jöttél,
majd szívembe is beköltöztél,
hogyan írjam le ezt az érzést,
hiszen te adtad meg a végzést.

Amikor Rád nézek félve titokban,
a megszokott nyugalmam rögtön elhagy,
felgyorsul pulzusom, a szívem dobban,
mert Te nekem a legszebb teremtmény vagy.
Könnyedén lépkedsz tavaszi pázsiton,
felizzik Tőled bús, szerelmes lelkem,
csak a bőrödről, ajkadról álmodom,
nélküled eddig nyugalmam nem leltem.
A bú, a szenvedés nyomban elenyész,

    A kerek erdő szélén élt és lakott két, vén öreg tölgyfa. Az erdőtől kicsit külön váltak, mivel az ő életük sokkal régebben kezdődött, mint a sokaságé.  Számtalan vándor pihent már meg hatalmas ágaik oltalmában a nagy, nyári melegben. Sok mindent megéltek már ők ott ketten, hozzájuk jártak tanácsért még a bölcsek is.

Egyik nap délutánján a falu kakasai összejöttek a réten, hogy eldöntsék, ki tud nagyobbat kukorékolni. Aki megnyeri a versenyt, az lesz a bajnok, és minden kakas és tyúk a kedvébe fog járni. Összes kívánságát teljesítik, és az alattvalóik, kötelesek lesznek naponta egy jól megtermett gilisztát felszolgálni uruknak.

Veresegyház fő utcáján
Árván állt egy házikó,
Rogyadozva, s álmában is
Egy szebb jövőt áhító.

Sok jó ember felrázta a
Csipkerózsa álmából,
Egyenes lett, mint egykoron,
Rég meggörbült hátából.

Fehér fala frissen meszelt,
A kapuit kitárta,
Hogy megnézhesd féltve őrzött
Összes kincsét a házban.

 Attila nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei nehezedtek a hun-magyar népre.  Az uralkodáshoz szokott őseink  emlegették még Isten ostorát, kinek fél világ hódolt, kardja előtt pedig minden nép meghajolt.

   Szálljon ezer áldás ...          

Piros rózsák beszélgetnek...

Immánuel! Velünk az Úr!
Ki megszületett, a jászolban, rég.
Nem tudta még, mi vár reá,
De hitte szíve, mindent diktál.

HAGYOMÁNYAINK

+

Halottak napján

A szorgalom vagy semmittevés,
mond végül hova vezethet?
temetőbe-sírkertbe a csendbe,
mindenkit rang nélkül temetnek.

Betlehemi jászol fölött
Fényes csillag ragyog
Hírdeti fényességgel
A Megváltó megszületett!

Ragyogj csillag, mutasd az utat
Gyermek Jézus jászolához
Vezess el mindnyájunkat
Hogy fény, s szeretet
Árassza el szívünket

Édesanyámra gondolok,
Ha ajándékot horgolok
Karácsony közelgett
Gondoltam csillag terítőt készítek.

El is kezdtem Luca napján
Két kezem járt szaporán
Kis csillagvirág mégis oly kevés,
De nem adtam fel a reményt

Szegedi Karácsony 

Áll a Kárász utca sarkán
Egy óriás fenyő
Díszbe öltözött
Hísz a Karácsony eljő
Fények ragyognak ág koronáján
Színes csillagok világítanak ágán

Ó milyen csoda szép
Ünnepi ruhája
Gyermeki örömmel
Felnőtt is csodálja

Ha jól figyeltek, hát elmesélem
a tavalyi farsangi élményem,
elárulom még azt is most nektek,
hogy lett az öregasszonyból gyermek.

     Hallottam egyszer egy emberről, aki nagyon kapzsi és zsugori volt. Igen jó módban élhetett volna, de annyira szerette a pénzt, hogy már előre félt attól, hogyha meghal, meg kell válnia tőle. Az összekuporgatott pénzének nagy ára volt. Kemény, és könyörtelen ember hírében állt. Mindenki tudta róla, hogy még a feleségének, sőt a gyermekeinek is alig adott belőle.

Kicsi Tündi, meg a Tibi,
két kis komisz álmodozó,
kézen-lábon sok-sok bibi,
mindenre rácsodálkozó.