Kérj tőlem bármit, én megteszem
lopózz a szívembe, nesztelen
érezzem két erős karodat
hozzám simuló mellkasodat...
Szeress majd nagyon, kedvesem!

Köszönöm, hogy rám találtál,
S a szívedbe befogadtál.
Köszönöm még azt a napot,
Mikor sorsod nekem adott.

Akkor még nem láttalak
de már megálmodtalak
álmomban dajkáltalak
majd életre hívtalak

Szeretni…

Szeretni oly’ könnyű, s néha oly’ nehéz is…
De mégis szeretünk… és szeretünk mégis!
Néha könnyű volna röpkén sutba dobni…
Szeretni mégis kell, s a szívnek dobogni.

Még itt vagyok,
bár lassan ködbevész az életem,
nem tehetem, hogy elmenjek,
s feledjem, hogy még szeretsz,
de annyit még tehetsz.

Csendben fogod megfáradt két kezem
hajam ősz tincseit egyengeted
mosoly bujkál ajkad körül, s nekem
e perc örökkévalóság veled.

Egy dallamot kerestem,
téged találtalak.

Szép hercegem nem jött fehér lovon.
Ketten vágtunk át a gondokon.
Együtt éltünk le hosszú éveket,
jártunk sötétben, s láttunk fényeket.

Hol vagy hát Kedves?

Magányom sikolya lelkem csöndjébe hasít,
s felvillan a rád döbbenés kínja bennem:
a távolság közöttünk őrjöngésre tanít!
Hol vagy hát Kedves, hogy megvigasztalj engem?

Figyeljetek reám, valamit mesélek.
Ne higgyétek el… bár igazat beszélek:
Élt egy ifjú leány, s élt egy ifjú legény…
Ám az egyik gazdag, és a másik szegény.

Nincsenek határok,
szív szabadon szállhat,
Átrepülhet hegyet,
pusztát, rónaságot.

Vártam Rád!
Mikor dalolva rohant a patak
Napsugár tündérlányai benne kacagtak
Mikor a lila ibolya nyitotta kelyhét
Orgona illattól tele volt a lég

Még egy utolsó keringő!
Oly szép, oly felemelő
Egy utolsó tánc
Óvatosan lépj, jól vigyázz!

Pici gyermek
Tipeg-topog meg-meg áll
Vajon mit mond, kiabál?
Arca ragyog, itt vagyok
Ártatlan, mint az angyalok

Maradj itt mellettem, mert nő a sötét,
Halálba libbennek fonnyadt levelek,
Múlásuk idézi már a telemet,
Talán Veled még magamra lelhetnék.

    Ez a történet akkor kezdődött, ( a hetvenes évek vége felé) amikor már tudtuk, hogy látássérült maradok, és fehér bottal kell járnom. Úgy engedtek ki a kórházból, hogy örüljek amíg látom a fényt és az alakokat.

Barátom Vagy Te…

Lustán nyújtózkodott, vánkosán a nap,
Szelíden ringott, vízpartján a dús hab.
Talán csak arra sétáltunk, Te meg én,
Nincs más Barátom, Rajtad kívül e földtekén.

Különös délután találtunk egymásra,
S betakart az égbolt, bíbor palástja.
Vihar készülődött éppen, villámok cikáztak,
Futottunk szanaszét, e fejvesztett világba.