Egyszer régen, nagyon régen
Volt egy tehenünk, történetét elmesélem.
Színe olyan fehér, tarka
Kis borjú korában a farkát
A kutya leharapta
Bőgött is miatta szegény pára!
Így lett a „Bözsink”csutak farkú

Néha furcsa dolgokat produkál az élet, még a látássérülteknél is:  

Hol hordod orrod, te nő?
Beleesik az eső.
Fejed lágya benő,
akkor leszel majd menő.

  Mióta az eszemet tudom, két ballábam van, ami aztán /ahogy illik/, rendre összeakad. Már zsenge gyermekkoromban is sokat estem, így aztán lassan hozzászoktam a gondolathoz, hogy elkövetkezendő életemben nekem ez jut osztályrészül.

Rég lement már a nap, éjfél körül járja,
Hűvös lett az éjjel szeptemberi tájba’.
Pásztor tüze látszik fellobbanni itt-ott.
Halasi csárdában halovány mécs pislog;

Menyemet keresem.
Legyen
Kedves, csendes,
Kellemes, jellemes,
Szeretetteljes,
Egyenes ember,
Rendesen neveltetve.

1961-ben kezdtem pályámat, Máriapócson, Patikában. Első hetekben belép egy látszólag is nagyon ideges ember, aki tőlem kér gumit.

Laci bácsi nagyot gondolt.
Születése napja van.
Önmagára nem is orrolt.
Mért töltené hasztalan?

Van nekünk egy Artúr kutyánk
Ő az őrzőnk, vigyáz reánk
Kicsit csúnya, nagy a bajusza
Azt mondják rá kotorék fajta

   Parádfürdőre kaptam beutalót, nem is akartan elfogadni, de végül is a téli táj is szép. Már egy hetet töltöttem az üdülőben, amikor megpillantottam Őt, 1972. január 26-án, szerda délután fél négykor!!! Két bőrönddel érkezett, olyan kis törékeny volt! Vagy a két bőrönd vitte őt, vagy ő a két bőröndöt, nem mertem megszólítani, hogy segítek vinni a bőröndöket, nehogy tolakodásnak vélje. 

Úgy vártalak. Eddig őrzött a távolság.
Tudtam, hogy vagy, és ez már valóság.
Jó volt álmodozni; éreztem ezt tetted te is.
Üzentünk egymásnak a csillagok által is.

Emlékszel, Parádon, először láttuk egymást.
Te Somogyból, s én Szabolcsból értem ide.
Lent tavasz a parkban, fentről havas volt a táj.
Szinte megigéztél egyre, bár mögöttem jártál.

Most, hogy egymásra találtunk, érintős
vágyak kapcsolnak fogható jelenbe.
Íves combod leomló oszlopán
őrködik szemem -- csodát figyelve
részegít a pillanat. Ünnepelt tested

Nem tudom hányszori esés után,
annyi szárnyalásból
zuhanó ébredések után,
vedd kezedbe ember arcomat,

Zenésített vers

Olyan távol vagy, olyan végtelen messze tőlem.
Indulnék már feléd, próbákat győzhetően,
de csak kitárom karom a feléd szálló szélben,
vigyék hozzád ma is, érted vágyó ölelésem.

Zenésített vers

Egy napon majd el kell fogadnom, hogy
egymáshoz tartozva véget ért egy álom.
Nem fogjuk majd soha egymás kezét
a reggeli, vagy a kora-esti sétáláson.

Szívem zakatol, térdem remeg.
Állandóan hallom léptedet.
Nézésed felkavar, mélyre nyúl.
A hideg, szinte rázza belsőmet.

 Erdő mellett laktunk, az első ház volt a miénk az utcában. Tanyavilágban éltünk, ahol sok jó, és sok rossz dolog történt velünk. Édesanyámmal, abban az időben, többnyire ketten voltunk.