Várni, várni, várni, s mindig csak várni…
Sok végtelennek tűnő pillanat.
De kérdem én, mondd, hosszú éjeken,
Ki tüzével feltüzel, hol marad?
|
Folynak már a kísérletek –
szétküldtek pár kísértetet:
szórjanak próbaként
itt-ott a borba ként,
|
Hull a hó, szép fehér a táj,
Éhes madár kopogtat a fán.
Lezártuk ezt az esztendőt,
Végre a karácsony is eljött.
|
Árnyékként peregtek mögöttem évek,
Sorban, mint tüneményes álomképek.
A gyermekkori emlékezet, a családi idill;
Karácsonyi gyertyák köré újra visszatér.
|
Réges rég egy hajnalon
az én lelkem angyalom
görcsbe rándult, s fáj nagyon.
|
|
p 11/17/17
Dáma Lovag Erdő...
/Siess Zsuzsanna ikonfestő szép festményéhez/
Hirdettétek „Feltámadott!”
Nem szenved a keresztfán
Mégis a templomok csendjében
Kínok közt a keresztről néz le ránk.
Meddig kell még szenvedni?
Mikor könyörültök meg rajta?
Hittel érte imádkozunk
Ne kerüljön értünk keresztfára.
|
p 11/17/17
somogybarcsirimek-.
Itt van újra tornácomon,
még félénk, hogy kopogjon,
ám előre küldi hűvös szelét,
mert az ősz, majd így jelzi jöttét.
|
(Pályázati vers)
Én eddig csak egy évet éltem,
ezért hát persze, hogy nem értem
mi fán terem a karácsony?
|
cs 11/16/17
somogybarcsirimek-.
Fátyolos ködnek rabságában,
fulladoznak, nyirkosodnak,
a lombjuktól megfosztott faágak,
fény is óvatosan tör rést magának.
|
sze 11/15/17
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a három királyok elindultak
Felragyogott a jászol fölött egy csillag
Égi csillag, fényes csillag
Hol a Messiás megszületett, mutatva az utat
|
sze 11/15/17
Dáma Lovag Erdő...
Csend az est homályában
Szívemre települ
Fáj valami ott legbelül
Ünnepre készülünk
|
sze 11/15/17
Dáma Lovag Erdő...
A múlt idők Karácsonyát idézem
A kandallóban lobogott a láng
Volt tüzelőnk, szép ruhánk
Nővéreink köré ültünk
|
sze 11/15/17
Dáma Lovag Erdő...
Elefánt család él Afrikában
Nagy híre van a szavannában
Trombita hangja messze száll
Tudtul adja hol, merre jár
|
sze 11/15/17
somogybarcsirimek-.
Víznek egy kútjába,
meríted s merítem,
a szomj űző poharat,
kristálytiszta a vize,
|
Magyar vagyok, az én nyelvem testvértelen –
szavam a Kárpátokról visszaverődik.
De mégis duruzsol benne az értelem,
s tisztán emlékezik el akárhány ősig.
|
Szép
Karácsony
Ünnepén...
|
k 11/14/17
Dáma Lovag Erdő...
Csend ült a Balaton vízére
Ködfátyolban úszik a táj
Szarka röppen a bokrok közt
Seregély csapat szőlőre száll
|
Rettegés minden nap, mert az alkony, s este,
rémült játékát verdesi bilincsbe
s a szakadt ínak, hosszan, már nem feszülnek.
|
h 11/13/17
somogybarcsirimek-.
Hegyekkel ölelt kicsi falú kertje,
Mozsgónak egy csendes temetője,
ott alussza örök álmát a csendbe,
világháborúnak két száműzöttje.
|