Egy újabb ébredés után, a barlang előtt a kristálylények már várták őket, és egy kérdést tett fel közülük az egyik.

Reggel, miután a vándorok felébredtek, az égbolt teljesen más volt.

Ez a történet a szivárványhegyeken túli világban játszódik, ahol a Hold gyémántból volt, és a Nap karneolból.

Igaz, még éppen csak látták, de zöld színű Napja csak úgy áradt annak a mélységen túli világnak.

     Régen történt. Fiatalok voltunk, és éppen nagyon boldogok, mert volt egy kis pénzünk, és tudtunk venni egy vályogházat Budapesttől jó messzire, az éppen híressé váló Tisza-tó közelében. 

A tizenharmadik bölcsnek női alakja volt, az ő szemében egy olyan univerzum ragyogott, ami mindenen áthatolt.

Tünde és a barátai a mindenség túloldalán találkoztak tizenkettő bölccsel, akik sokkal hatalmasabbak voltak mindennél, mint amit eddig ismertek.

Éppenhogy világlott még az új Föld, de már a felszín légkörében érezni lehetett, hogy valami nagyobb változás jön.

Alighogy átadta a Földnek anyja az ajándékokat, mocorogni kezdett a lábuk alatt a Föld, és egy hatalmas fa kezdett terebélyesedni a fejük felett.

Ahogy alakult a Föld mélységégében elrejtett új világ, az új teremtmények egyike olyanná vált, mint a Hold, egy másik pedig, mint a Nap.

A Föld belsejében, ahol a tündér és az óriás, mint őrző ottmaradt, hatalmas átalakulási folyamatok vették kezdetüket.

Táska a legvagányabb a kutyus lett, hiszen teljesült a legnagyobb álma.

Táska egy csodálatos kiskutya volt, hatalmas kerek szemekkel.

Miközben a segédprogramok dolgoztak a háttérben, addig ők befejezték a saját dimenziójukat is.

Míg az új kezdetettel voltak elfoglalva, addig olyan tudás birtokába kerültek, amin igencsak meglepődtek. Nem is gondolták, hogy ott minden egy nyitott könyvtár is egyben, ami olyan titkokat is őriz, amit még senki sem tudott sehol az univerzumban.

Minden megváltozott egyetlen döntéssel, onnantól kezdve már semmi nem volt a régi, senki számára.

Miközben Tünde és a manó gyakorolták a teremtés csínját-bínját, addig a többiek igyekeztek minél jobban elsajátítani azt, amit folyamatosan tanítottak nekik.

A határtalanságon és azon túl, végülis nem volt semmi és mégis minden. Bármerre is nézett Tünde és a manó, csupa kriksz-kraksznak tűnő vonalak rajzolódtak ki...